Majdnem egy hónapja Vietnámban vagyok, és most kezdem tervezni az utazásaim. Az elmúlt négy hétben szinte semmire nem kellett költeni, amire költöttem, az néhány sör, lufi és kávé volt. Az igazi hanoi-i életérzés ha a Homestay-ben tartózkodsz, az első naptól kezdve vigyáznak rád a diákok, az első naptól kezdve helyiek a barátaid. Miért ajánlom mindenkinek, hogy kipróbálj a Homestay-t, vagy más önkéntes lehetőséget?
Lassan elindulok délre, és most kezdem el foglalni a jegyeket, szállásokat. Most tudatosult bennem, hogy négy hét eltelt és alig költöttem az utazásra félretett pénzemből. A pénz mindig mindenkinek érzékeny téma, nem akarunk sokat költeni, de szuper nyaralást szeretnénk. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Homestay-ben voltam/vagyok és vissza fogok ide jönni. Életem legkényelmetlenebb ágya, a “rosszabb, mint egy hostel”, negyven ember egy házban, DE a legkedvesebb emberek, akikkel valaha találkoztam, a legjobb alvás, a legfinomabb ételek, a legjobb bulik. Kicsit olyan, mint a második gimi, mintha kimaradt volna az életemből a kolesz életérzés, ezért most bepótoltam. Nem bánom, egy percet sem abból az időből, amit itt töltöttem. Pár hete mikor küldtem egy képet a szállásról az otthoniaknak, a visszajelzések elég negatívak voltak. Én azt mondanám, a jég hátán is megélek. Azt gondoltam, amit az otthoniak, de reméltem, hogy a környezeten túlteszem magam, mert olyan élmények fognak érni, hogy nem fog érdekelni, milyen a szoba, milyen az ágy. Teljes mértékben állíthatom, hogy így is lett. Az egész eddigi élmény összességében pozitív. A turista “negyedben” sétáló pénztárcának néznek, de itt a külvárosban csak rám mosolyognak és random emberek mondják az utcán, hogy gyönyörű vagyok. A diákok mind segítőkészek, nagyon hálásak az angol órákért és vigyázni akarnak ránk. Eljöttem a kávézóba, hogy lefoglaljam a jövőheti utazásomhoz a jegyeket, szállást, és néhány diák itt volt a kávézóban. Elkezdtek telefonálgatni, végül azt mondták holnap lefoglalják nekem a legjobb áron az utazást. Nagyon kedvesek, önzetlenek. Ma részt vettünk egy városnéző túrán, egy diáklány vitt el engem és a másik tanárt a francia negyedbe. A Metropole szállodába is bementünk, és körbe lehetett sétálni. Mindenki mosolygot ránk, nagyon sok szeretet árad ezekből az emberekből. Szegények, de boldogok. Én nem vagyok szegény, se gazdag, de mégis keresem a boldogságom. Jó helyet választottam arra, hogy elgondolkozzak, mi a fontos az életemben. Abban biztos vagyok, hogy kedvesnek kell lenni, és pozitív energiát sugározni mások felé. Segíteni kell azokat, akik bajban vannak, vagy tanácsot adni nekik, ha elvesztek az életben. Nem gondolom, hogy ezt nekem kellene megtenni, mert annyi élettapasztalatom nincs. De szeretnék én is pozitív nyomot hagyni másokban, ha hagyhatok valamit a világra, az legyen az, hogy valakihez kedves voltam, valakin segítettem. Néhány hónapja egy buliban találtam egy pénztárcát, az egyik utazóé volt, akivel buliztam. Két hónappal később írt nekem egy levelet, hogy nagyon hálás, mindene a pénztárcában volt, ha az életemben bármire szükségem lesz, szóljak neki. Ezekért a pillanatokért érdemes élnem, azért, hogy tudjam, én is tehetek valamit másokért. Szeretnék én is jobb ember lenni, és ha családom lesz, szeretném, hogy a gyerekeim is jó emberek legyenek. Nem csak azért maradtam a Homestay-ben, mert rengeteget spóroltam, hanem azért, mert családom lett itt, emberek, akik teljes mértékben vigyáztak rám az elmúlt hetek alatt. Ha valaki szeretne úgy utazni, hogy a lehető legkevesebb pénzt költse, plusz a lehető legnagyobb élményt kapja, akkor a Workaway Vietnám oldalt mindenképpen meg kell nézze. A Homestay-ben nagyon kedves vietnámi egyetemistákat kell tanítani, akik mindezért nagyon hálásak.
A kiadásaim az elmúlt hetekben nagyjából ebből álltak:
kávé(k) 25.000 VND (299HUF); buli(k) 300.000 VND (sörök+1-2 lufi) (3592HUF); ebéd/vacsi néhányszor kint 40.000 VND (479HUF); Hoa Binh 2 napos kirándulás 700.000VND (8382HUF)
asUchange 
Egy gondolat a(z) “Élet pénzköltés nélkül – 4. hét Vietnámban” című bejegyzésnél