Egyedüli nem anyanyelvi szinten beszélő angol tanárként meg kell őket győznöm, hogy meg lehet tanulni angolul. Nem tanulunk meg angolul egyik napról a másikra, de ha akarunk tanulni, akkor erőfeszítéseket kell tenni érte. Nem volt könnyű nekem sem, de az, hogy megtanultam angolul, megváltoztatta az életemet. Ezek a diákok a jobb munkáért, lehetőségekért szeretnének angolul tanulni. Örülök, hogy segíthetek nekik.
15 évvel ezelőtt a buszállomáson odajött hozzám egy hátizsákos utazó, megkérdezte, hogy beszélek-e angolul. Angolul válaszoltam, hogy nem, majd elrohantam. Színötös tanuló voltam, mindig az egyik legjobb angolból, de az osztálytermen kívül egy szót sem mertem szólni. Az érettségi alatt úgy éreztem enyém a világ, szuper az angol tudásom. De a szintem az alapfokot érte csak el. Azt is csak az angol órán tudtam hasznosítani. Megbuktam a középfokú nyelvvizsgán, pedig valóban elhittem hogy tudok angolul. Nem jelentkeztem egyetemre, mert a nyelvvizsgával jobb helyre akartam bejutni, viszont messze álltam a nyelvvizsga szinttől. Az egyik barátnőm mondta, hogy menjek Londonba au-pairnek, ott majd feljavítom az angolom. Elkezdtem keresgélni, végül egy svájci családnál kötöttem ki. Majdnem két évet töltöttem Svájcban, minden szabadidőmben más expatokkal voltam, hogy feljavítsam az angolom. Eleinte nem értettem semmit, sokat mosolyogtam, 1-2 sör után már pár mondatot is kinyögtem. Ez idő alatt megtanultam elég szépen németül is, letettem a középfokú nyelvvizsgát angolból, jelentkeztem egyetemre és felvettek. Az, hogy eljöttem Vietnámba angolt tanítani ráébresztett arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy beszélek angolul. Megtanultam nem félni attól, hogy nyelvtani hibával beszélek, rossz a kiejtésem, vagy nem jut eszembe egy szó. Az angol tudásom miatt kaptam gyakorlati helyet Angliában, munkát Prágában, majd jöhettem el angolt tanítani Vietnámba. Mindez csak akkor jutott eszembe, mikor az utolsócsoportos órámon elmeséltem a diákjaimnak az én történetemet. Meg tudunk tanulni angolul, ha akarunk. Lehetünk lustábbak, akkor filmezünk vagy expatokkal lógunk, vagy aktívabbak és magán tanárhoz is járunk, self-study könyveket veszünk és szorgalmasan tanulunk. A nyelvtanulás hatalmas előnyöket ad, mert több barátot szerezhetünk, többet tanulhatunk.
A csoportos órákra mindig sokat készültem, szeretek tanítani, de be kell ismernem, hogy nem könnyű. Nagyon megszerettem a diákokat, kedvesek és nem kellett félnem attól, hogy megkérdőjelezik az angol tudásom. Első naptól kezdve csillogó szemmel néztek rám, és “Teacher”-nek neveztek. Megtanultam angolul, majd megtanultam angolt tanítani. Megismertem rengeteg kedves embert, diákokat, más tanárokat. A héten indulok délre, körülbelül tíz nap múlva már Saigon-Ho Chi Minh city-ben fogok tanítani. Remélem motiváltam a diákjaimat és azokat akik ezt a blogot olvassák. A változáshoz tartozik, hogy megtanulunk egy nyelvet. Ez megváltoztatja az életünket, lehetőségek tárulnak elénk. Ez lehet egy új barátság, ami megváltoztatja az életünket, egy munka, vagy egy cikk, amit el tudunk olvasni az adott nyelven. Nyitottak kell legyünk a tanulásra, és el kell fogadni, hogy egy életen át tart a nyelvtanulás. Mindig fogok új szavakat tanulni, mindig fogok új kifejezéseket hallani. Örülök, hogy tanulhatok, hogy lehetőségem van erre, és tudom, hogy az eredményért megéri. Ha változtatni akarunk, tennünk kell érte. Ha szeretnénk megtanulni angolul, – vagy bármilyen másnyelven – időt és energiát kell belefektetnünk. De látnunk kell, hogy mennyi előnyünk lesz a végén, hogy az eredmény megváltoztatja a világot, megváltoztathatja az életünket.
Ha szeretnél megtanulni egy nyelvet, készítsd el a saját konkrét tervedet. Ne azt mondogasd, hogy “Szeretnék megtanulni angolul vagy spanyolul”, hanem azt találd ki hogyan fogsz megtanulni?
Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel. (Kosztolányi Dezső)
asUchange 