Már szinte minden ismerősöm volt tesztelni. Egymásnak adtuk át a tudnivalókat, elérkezett a „New Norm” azaz az „Új Norma” ideje, maszkban utazunk, kikerüljük az utcán szembe jövőt, de azért elmegyünk sörözni a barátokkal, mert egyébként túl unalmas lenne?
Egyszer lent, másszor fent. Mondják. Csak amikor lent vagyunk, nem látjuk, hogy mikor is leszünk már fent, aztán mikor fent vagyunk, elfelejtjük milyen is lent. Először csak meghúztam a csuklómat egy rossz mozdulattal a tollasozás közben, aztán karanténba kerültem, és végül napokig melegvizem sem volt. És én ezen egyáltalán nem szomorodtam el.
Amikor elmentünk a barátokkal vacsorázni, az volt a gondolatmenetünk, hogy „De jó lesz, eszünk valami finomat”. Nevetgéltünk, sztorikat meséltünk, mintha minden teljesen rendben lenne. Aztán másnap kaptam egy hangüzenetet, hogy az egyikünk beteg lett, később pozitiv lett a koronavírus tesztje is, ezért mindenkinek tesztelnie kell, vagy izolálni magát. Hát az utóbbit választottam, mivel annyi rossz történetet meséltek a tesztelésről. Persze mindenki ment mindenfelé, inkább teszteltek, én meg letöltöttem egy applikációt, és napi többször meditálni kezdtem.
„Már három napja meditálok” – meséltem a többieknek. Kinevettek. Hm, három napja? Valóban nem sok, de valahol el kellett kezdenem. Az egyik ismerősöm ajánlására az Insight Timer applikációt választottam, amin rengeteg meditációt lehet meghallgatni, illetve motivációs verseket, nyugtató zenéket, mindezt ingyen. A vezetett meditációk angol nyelven vannak, de szerintem már a sok nyugtató dallam miatt is megéri letölteni az applikációt.
Egyébként a tesztelés nem olyan rossz, mint mesélték. Lehet, hogy az egyperces légzésgyakorlat is segített, amit a sorban állás alatt csináltam, hogy nyugodt maradjak a mintavétel közben. De ha odakerülnél te is, hogy tesztelned kell, ne aggódj, vegyél egy mély levegőt: „Menni fog!”
Volt egy félbehagyott Coursera kurzusom is „The Science of Well-Being” vagyis „A jóllét tudománya”, amit még májusban kezdtem el, 10 hetes kurzus, és valamiért a második héten lemaradtam. Úgy gondoltam megvan a remek alkalom, hogy ebbe is újra belevágjak, így újra elkezdtem a Yale professzornő, Laurie Santos videóit nézegetni. Aztán újra rájöttem, mennyire is jó ez a tanfolyam.
“Nem változunk egyik napról a másikra, nem leszünk boldogok holnap, mert ma eldöntöttük.
De ha teszünk érte, ha meg akarjuk magunkat ismerni, azt az embert akik vagyunk, akivel a legtöbb időt töltjük, akkor közelebb kerülünk a saját boldogságunkhoz.“
asUchange gondolatok (Önmagunk mergismerése és a boldogság keresése)
A videók angolul vannak, de lentebb írok majd egy ajánlót a könyvekhez, amik a témába beleillenek. A kurzus alatt leginkább arra mutatnak rá, hogy mennyire nem tesznek boldoggá minket azok a dolgok, amiket akarunk, és mennyire félre-gondoljuk azt, hogy mi is fog boldoggá tenni minket. Természetesen nem a tárgyak vásárlása, és a jobb fizetés is csak idő kérdése, és megszokjuk, vagyis többé már nem tesz minket boldoggá. Hiszen majd többet akarunk. HR-esként dolgozom mióta elhagytam az egyetemet, és bár nem ez volt a tanulmányaim középpontjában, ebben érzem magam jól. Láttam és látom az emberek fizetését, és nekem nem mutat sokat, hiszen sokszor azt is láttam, mi van mögötte. A karácsony előtti időszakban a legjobban keresők között is sokan előleget kértek, sorban jöttek a hiteligazoláshoz kitöltendő formok, és a stressz az arcokon. Vagyis kereshetünk milliókat, ha azt nem tudjuk beosztani, jól elkölteni, és kereshetünk sokkal kevesebbet is, ha mellette nem vágyunk drága tárgyakra és az élmények, a barátok társasága boldogabbá tesz bennünket. Egy évig utaztam egy 11 kg-s hátizsákkal, amiben nem volt sok ruha, és valóban, Ázsiában meleg volt, de amire rájöttem, hogy nem a drága dolgok és a tárgyak birtoklása fog boldogabbá tenni, hanem az élmények. Egyelőre az ötödik héten tartok, de szeretném végigcsinálni a tanfolyamot, rengeteg ötletet nyerhetek belőle.
Miután online bevásároltam, és rengeteg jó programot terveztem magamnak a karantén időszakomra, elromlott a bojlerem. Szegény embert az ág is húzza. Hát ebben az időszakban természetesen a szerelő is csak pár nap múlva tudott jönni, így megoldást kellett találnom. Egy vödörbe öntöttem melegvizet, és nomád módon ugyan, de „letusoltam”. Eszembe jutott, hogy Ázsiában milyen sokszor „fürdöttem” így, sőt még békás esővízben is.
Én már semmin nem akadok ki?
Nem mintha hiányolnám a felesleges idegeskedést, és a stresszt, megnyugtató, hogy a komfortzónám akkora körre megnagyobodott, hogy már nagyon sok apróságon fenn sem akadok. Anyukám azt mondta, én már a jég hátán is megélek. Hát azért ott lehet nem.
Pénteken reggel a klinikánál kezdtem a napom, a sátornál nagyon sokan álltunk sorban már fél 9-kor, egymástól 1,5 méter távolságban, maszkban. A várakozás gyorsan telt, vittem egy könyvet, illetve hallgattam pár meditációt. A mintavétel gyors volt és már mehettem is haza dolgozni. A tesztem végül negatív lett, és volt is egy megérzésem, hogy az lesz. Ettől függetlenül nagyon vártam az sms-t másnap. Megkönnyebbültem és egy kicsit aggódni is kezdtem. Ugye nem fogom abbahagyni azt a sok jót, amit a karantén alatt elkezdtem?
Ez csak rajtam múlik, és azon, mivel szeretném az időmet tölteni.
Lent vagy fent? Attól függ, honnan nézzük.
Bárhol is legyél, gondolj arra, hogy minden rajtad múlik, a hozzállásodon és a nézőpontodon!
Könyvajánló:
- Daniel Gilbert – Rábukkanni a boldogságra
- Mihaly Csikszentmihalyi – Az áramlat
- Sonja Lyubomirsky – Hogyan legyünk boldogok? – Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben
- Cass R. Sunstein – Richard H. Thaler – Nudge – a pénzügyi válság után – – Jobb döntések egészségről, pénzről és boldogságról
asUchange 