Önmagunk megismerése és a boldogság keresése

Mindenki boldog akar lenni, persze sokan nem tudjuk/tudják mit is jelent az pontosan. Vannak aki tárgyi értékekben mérik ezt, mások a hírnévben hisznek. Én abban hiszek, hogy az emberi kapcsolatok tesznek boldoggá, az, hogy képesek vagyunk kommunikálni, élményeket megosztani, szeretni.

Még mindig próbálom jobban megismerni magam, de azt már látom, hogy bárhova beilleszkedek, ha akarok. Sok barátot szereztem itt Hanoi-ban az egy hónap alatt, és nehéz szívvel hagyom itt őket. Segítettek leküzdeni sok félelmet, rengeteg vidám pillanatot szereztek, és sokat tanultam tőlük. Nincs annyi élettapasztalatom, hogy biztos recepttel álljak elő az olvasóimnak, de pár gondolatot meg tudok osztani.

A legtöbbször az segített, ha kiléptem a komfort zónámból. Nem kellett nagy dologra gondolni, elég volt egy új étel kipróbálása, főzés, sütés, vagy csak egy múzeum meglátogatása. Rájöttem, hogy sütni jobban szeretek, és a múzeumban nem szeretem ha hosszú sorokat kell olvasnom, inkább az audio-guide-ot preferálom. Ezek kis dolgok, de nem jöttem volna rá magamtól, ki kellett próbálnom. Szeretek utazni, de magát az utazást nem szeretem, legyen szó vonatról, buszról, vagy repülőről. Szeretek kipróbálni új dolgokat, ha tanulok valami újat, az mindig boldoggá tesz. A tanulás és a barátaim az életem, az emberek körülöttem akik tanítanak, biztatnak. Fontos, hogy jól válasszuk meg a barátainkat, olyanok legyenek akik energiát sugároznak, ne olyanok akik az energiát elszívják. Figyeljünk oda arra, hogy sok “én” kezdetű mondatuk van, vagy kérdeznek rólunk is, mert ez is sokat elmond a másik emberről. Nekem volt olyan barátom, aki mindig magáról beszélt, akkor is panaszkodott, ha segíteni akartam tanácsokkal, kifogásokat keresett. Az ilyen barátok nem fognak hozzásegíteni minket sem önmagunk megismeréséhez, sem a boldogsághoz. A boldogságot sokan irigylik is, ha mosolyogsz az másnak gondot jelenthet. Ez ne vegye el a kedvünket, el kell fogadni, hogy nem mindenki képes erőfeszítéseket tenni a boldogságért. Pedig ez sem jön ingyen és egyik napról a másikra, mert dolgoznunk kell érte.

Egyszer munka után hazatérve eszembe jutott, hogy kiakarok próbálni valami újat, de lusta vagyok elmenni otthonról. Kerestem az interneten egy meditációt, készítettem egy forró fürdőt gyertyákkal, és meditáltam. Azóta rendszeresen meditálok, mert annyira megszerettem. Lehet, hogy az új dologhoz ki sem kell mozdulnunk otthonról. Ugyanígy jöttem rá, hogy a “nyers” truffle golyó a kedvenc édességem. Kipróbáltam, elkészítettem, teljesen vegán (ha esetleg van vegán barátnőnk – nekem több is), azóta is imádom. Tudnunk kell kik vagyunk, ehhez új szituációkat is kell keresnünk. Ha társaságba megyünk, egyértelművé válik, hogy a csendesebb típusúak vagyunk, vagy a hangosabbak. Keresnünk kell az emberek visszajelzéseit is. Egyszer körbe kérdeztem az ismerőseim, milyen két negatív és egy pozitív tulajdonságomat tudnák kiemelni. Ez a kis “kutatás” ráébresztett, hogy néha idegesítően viselkedtem, túl makacs voltam és sokszor nem akartam meghallgatni a másik felet. Az egész kérdezősködés nem olyan borzasztó, mert a végén ott egy pozitívum, amit kiemelnek, de fontos, hogy olyan embert kérdezzünk, aki jól ismer minket (gyerekkori barát, testvér). Rengeteg személyiségfejlesztő könyvet olvastam, és folyamatosan dolgozom önmagam megismerésén. Miközben kipróbálok új dolgokat, boldogabb is leszek, mert elégedett vagyok önmagammal, azzal, amit csinálok. A személyiségtesztek is segíthetnek, de elég időigényesek, és olyan érzésem lesz, mintha iskolában ülnék és tesztet írnék.

Önmagunk megismeréséhez fontos megfigyelnünk a viselkedésünket különböző szituációkban. Mi az, ami idegesít minket, mi az ami megnyugtat? Hogyan tudjuk kiküszöbölni az idegesítő elemet, a negatív energiát? Én sok embernek megmondtam, hogy nincs szükségem a negatív energiára, és lehet rossz néven vették az őszinteségemet, de elég idős vagyok ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: “Nekem a negatívumok nem kellenek”. Olyan emberek kellenek, akik támogatnak, akik felsegítenek ha elesek, nem nevetnek rajtam. Ha pedig egyedül vagyok, tudnom kell, hogy hisztizni fogok mert elestem, vagy felállok és jót nevetek. Én az utóbbi típus vagyok, legtöbbször csak jót nevetek magamon. De tudom, hogy felállok, pedig évekkel ezelőtt még hisztiztem. Nem változunk egyik napról a másikra, nem leszünk boldogok holnap, mert ma eldöntöttük. De ha teszünk érte, ha meg akarjuk magunkat ismerni, azt az embert akik vagyunk, akivel a legtöbb időt töltjük, akkor közelebb kerülünk a saját boldogságunkhoz.

Ne féljünk a változástól, önmagunktól, a boldogságtól, járjunk nyitott szemmel és keressük az új lehetőségeket!

Reklámok

Szerző: anitasz75

Utazó - Önkéntes angol tanár - Blogger

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.