Amikor elmondtam a diákoknak, hogy Ba Ria-ba megyek túrázni (80 km Ho Chi Minh várostól), az első kérdésük az volt az hol van? Aztán meglepődtek, hogy ilyen közel van egy hegy…
A stoppolást sem ismerték – életem legegyszerűbb stoppolásait élhettem át. Amikor épp felemeled a kezed és máris megáll egy autós…
Nem sokan ismerik a Núi Dnh hegyet, de remek túrázási lehetőséget kínál 80 km-re Saigontól. Autóval, busszal 90-120 percbe telik eljutni ide a QL51-es autópályán. Csütörtökön mentünk reggel egy előre lefoglalt busszal, amelyért 90.000 dongot (1076Ft) fizettünk Ba Ria-ig. Később persze kiderült, hogy ennyiért Vung Tau-ig is elvittek volna, illetve a stoppolás remekül működik errefelé. Ha valaki többnapos kirándulást tervez, akkor ez lehet az első állomás az úton, itt teljesen Mui Ne városáig el lehet jutni az úgy nevezett “Ocean Road” – óceán út-on. Ba Ria-ban természetesen megtámadtak minket a taxisok, látszott, hogy elvesztünk, próbáltunk motorbérlő helyet találni. Habár sokan elmondták, hogy itt nincs, mi találtunk a térképen egyet, és taxival odamentünk. Természetesen nem volt ott semmi, csak egy kávézó, így kitaláltuk, hogy megreggelizünk, közben pedig kitaláljuk mi legyen. Sokszor tapasztaltam étterem-keresésnél, hogy a google térkép olyan helyeket mutat, amik már nincsenek ott. Egy amerikai angol tanárral mentem, akinek volt jogosítványa motorra, illetve többéves tapasztalata is. Arra nem számítottunk, hogy motorunk nem lesz. A reggeli után felvetette az ötletet, hogy stoppoljunk. Rákerestem az interneten, ahol azt írták ennél könnyebben nem is stoppolhatnánk, Vietnám remek hely erre. Azt is megtudtuk az internetről, hogy a tenyerünket kell mutatnunk az autósnak, itt a hüvelykujjas stoppolás nem ismert, vagy nem működik. Elsétáltunk a főútig, ahol épp csak felemeltük a kezünket, már meg is állt egy autós. Tele volt a hátsó ülés, de ő szép nyugodtan mindent előrepakolt, megkérdezte hova megyünk és elvitt teljesen a Núi Dinh hegy aljáig. Közben sokat beszélgettünk, habár angolul nem tudott, fordító segítségével megtudtuk, hogy építész, Ba Ria-ban lakik, és sosem volt még a Núi Dinh hegyen. A túrázást céltudatosan kezdtük, előre megnéztem melyik vízeséshez szeretnék menni, és egyenesen odamentünk.
Jó ötletnek bizonyult, mert az 5-ös vízesésnél szinte senki nem volt. Ehhez kellett túrázni,a többi vízesés sokkal lentebb volt és könnyebben meglehetett közelíteni őket. Persze az is körejátszott a dologban, hogy hétköznap mentünk. A hegyen csend volt és nyugalom , nem hallottam a nagyváros zaját, a dudálásokat, a forgalmat.
A képen látható fa/deszka pihenőért 100.000 dongot (kb 1200 Ft) kellett fizetni két főre, ezt kicsit sokalltam, de mivel szükségünk volt a pihenőre, kifizettük. Innen indultunk tovább, mondhatni majdnem járatlan utakon. A túrázás olyan volt, mint egy dzsungelben, rengeteg szúnyog volt, magas páratartalom, a táskáim is vizesek voltak teljesen. Sokat kellett hajolgatni a lelógó ágak miatt, ezért elég hamar elfáradtam. Először hosszabb túrázást terveztünk, de a magas páratartalom miatt elég hamar elfáradtunk, már csak azt vártuk, hogy egy főúthoz vagy egy pihenőhöz érjünk. Habár a cél a Hang Mai Pagoda volt, végül nem értünk el odúig, mert nehéz volt eligazodni az ösvényeken.
Amikor már majdnem feladtam volna, zenét hallottunk, és elkezdtük követni a hangot. Egy pihenőhöz értünk, ahol a helyiek mulatoztak. Természetesen odajöttek hozzánk, hogy a gyerekekkel fotózkodjunk, majd hálából kaptunk egy kaktuszgyümölcsöt (pitaja).
A pihenőhelyen karaoke bulit tartottak, itt ebédeltünk, majd elindultunk a közeli út felé. Lefelé még megnéztünk egy templomot, de a sok szabadon szaladgáló kutya nem örült nekünk, így hamar elmentünk és inkább elindultunk lefelé a hegyről. Körülbelül 2 km után úgy döntöttünk, stoppolunk. Nem kellett sokat várnunk, jött is egy autó és levitt minket a hegyről. A főútnál ismét stoppoltunk, hogy eljussunk Vung Tau-ba. Itt körülbelül 2 percbe telt, hogy megálljon egy kisbusz, teljesen ingyen el is vitt minket a városba. Itt a tengerparton pihentünk kicsit, majd elmentünk a szállodába, ahol egy szobáért erkéllyel 200.000 dongot (2391 Ft) fizettünk. Két személyre elosztva így olcsóbban jött ki a szállás, mintha egy hostelben fizettünk volna két ágyért. A legtöbb szállodai szoba ugyanannyiba került. Másnap a reggeli után elsétáltunk a főútig, majd ismét stoppolni kezdtünk. Elég meleg volt, és nem sok autó jött. Egy kisbusz állt meg, 95.000 dongért (1135 Ft) vitt el minket vissza Ho Chi Minh city-be. Mivel így egyszerűbb volt, belementünk, legalább nem kellett többet a napon sétálnunk és előre sem kellett semmit sem foglalnunk. A busz légkondícionált volt, teljesen elvitt a városközpontba. Itt egy grab-motoroshoz mentem, aki rámnézve azt mondta 50.000 dongért (597Ft) visz haza, nem kevesebbért. Úgy döntöttem, inkább keresek internetet egy közeli kávézóban és rendelek egy grab-motorost online, mert biztos voltam benne, hogy megint “le akarnak húzni” . Jobban is jártam, a motoros, amit rendeltem, 27.000 dongért (322 Ft) vitt haza végül. Egyszerű volt kávézót is találnom, nem vettem semmit, csak elkértem a wifi jelszót és mondtam, hogy egy grab-motorost szeretnék csak rendelni. Kár, hogy a mindennapi vásárlásban nincs applikáció, amelyen keresztül nem látnák az arcomat, hiszen a piacon is mindig többszörös árért adnának nekem mindent.
Összességében nagyon ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el a Núi Dinh hegyhez, ha több ideje van Saigonban, vagy belefér a programba Vung Tau felé. A legjobb autóval, vagy motorral, mert akkor mobilabb az ember, de mi megoldottuk stoppal is. A legjobb ha van B,C, D terv, de az is működhet, ha csak kreatív az ember. Nekünk semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük, de végül megcsináltuk és új élményekkel tértünk vissza Ho Chi Minh városba.
asUchange 