Észak-Dél Vietnám túra hátizsákkal (≈ 1700km) 2. rész

Amikor elindultam Hanoi-ból, nem tudtam mire vállalkozom. Már az első 93 km után Ninh Binh-ben elfáradtam. Életemben először béreltem motort, fürödtem vízesésben, etettem aranyos kacsákat, “lovagoltam” egy bivalyon és varrattam magamnak egy bikinit és egy új ruhát. Hanoi – Ninh Binh – Phong Nha – Hue – Hoi An – az én hátizsákos Vietnámom

7 órás alvós buszozás Phong Nha-ba…Az eddigi kedvenc helyem Vietnámba, egy olyan hely, ahová mindenkinek el kell mennie. Sosem láttam még ennyire gyönyörű természetet, mint Phong Nha-ba és sok élménnyel jöttem el onnan. Először egy éjszakára terveztem maradni, de a szállást, amit kinéztem, minimum 2 éjszakára lehetett csak foglalni. Belevágtam hát a két éjszakába, és így két és fél napot töltöttem itt. Reggel négykor érkeztem a faluba az éjszakai buszozás után, mivel a recepció csak 7-kor nyitott, így kerestem valami helyet a pihenésre. Az Easytiger-ben szálltam meg, ez volt itt a leghíresebb hostel. Ismerkedés, barátkozás szempontjából jó hely volt, de a szobám sötét volt nagyon, az ágyak sem voltak túl jók, kevés volt a hely. Bár ez nem az antireklám helye, a szállás tele volt olyan helyekkel, ahol le lehetett pihenni még pár órára. Egy függőágyhoz mentem, majd elaludtam 7-ig. Ezután rendeltem reggelit – ekkor rájöttem, hogy ez az első szállás, ahol a 180.000 dong/éj (2189 HUF) árban nincs benne a reggeli. Becsekoltam a recepción, majd vártam a 9 órás információs session-t. Ezt ajánlom mindenkinek, nagyon hasznos és bárki csatlakozhat, nem kell hogy itt szálljunk meg. Kaptunk egy térképet, és már 10.30-kor mehettünk is egy barlangba. Nyolcan indultunk el, ennyien osztoztunk a hajóbérlés árán, ami 360.000 dong volt (4379 HUF) + a barlang belépő díja fejenként 150.000 dong (1824 HUF). Az egyetlen barlang, aminek a megközelítéséhez csak egy hajó elég, mehetünk papucsban, semmi erőfeszítésbe nem telik, hogy megnézzük milyen is a Phong Nha barlang.

Körülbelül egy órakor értünk vissza a szállásra, ekkor már megbeszéltem pár utazóval, hogy elmegyünk megnézni a naplementét a Farmstay-re. Körülbelül 10 km-re volt, biciklivel jutottunk el odáig. Az Easytiger-ben ingyen lehetett biciklihez jutni, nem a legszuperebb biciklit adták, de eltudtam tekerni a Farmstay-ig. A naplemente valóban gyönyörű volt, ajánlom mindenkinek., aki erre jár, hogy ezt nézze meg.

Másnap az egyik lánnyal kitaláltuk, hogy bérelünk motorost motorral, és bejárjuk a környéket. Figyelmeztettek, hogy az utakon otthon kell lennünk, mert sok a kanyar, a kő…igazuk is volt. A szálláson rengeteg fiatalt láttam horzsolással, sebekkel, azóta is tartok a motortól. A motorossal sem volt egyszerű, de legalább tudták merre kell menni, és ismerték az utakat. Az egész napért körülbelül 360.000 dongot fizettünk (4379HUF), ez volt egyébként a legdrágább napon is az utazásom alatt, de a látványért és a biztonságomért megérte (az első napon mondták, hogy 7 órára van a rendes kórház, és nekünk kell kifizetni a taxit odáig). Először a botanikus kertbe mentünk (40.000 dong volt a belépő – 486 HUF), szerettem volna fürdeni a vízesésben. Kissé csúszós volt, de megérte, a víz nagyon frissítő volt a melegben.

Ezután a Paradise barlangba mentünk. Erre a napra már fontos volt a sportcipő, ehhez a barlanghoz elég sokat kellett sétálni hegynek felfelé, majd a bejárat után rengeteget lépcsőzni lefelé. Viszont ez is megérte, sosem láttam még ennyire szép formákat egy barlangban. A belépő 250.000 dong volt (3041 HUF).

A barlangot gyorsan be lehetett járni, inkább az eljutás odáig volt nehezebb. A kinti melegben sétálni, hegynek felfelé menni nem túl kellemes, de ezért cserébe a barlang gyönyörű és a természetes légkondicionálónak köszönhetően nagyon jól esik bent sétálgatni.

Az utolsó megállónk a sötét barlang volt. Ide a belépő elég drága volt, 450.000 dong (5475 HUF), és egy két órás élménytúrát foglalt magába. Először Zipline-nal eljutottunk a barlang bejáratához (a zipline végén semmi nem volt amilelassított volna, így elég kellemetlen megérkezés volt, de ezt is kipróbáltam). Itt még kellett úszni körülbelül 10 métert, majd besétáltunk a sötét barlangba, lámpával a fejünkön. Körülbelül 10 perc alatt eljutottunk a sármedencéhez, egy helyhez, ahol megfürödtünk a sárban. Izgalmas volt, hogy azt sem tudtam hova lépek, kicsit félelmetes is, mert valami puha is volt a talajon. Ennek ellenére úsztam egyet a sárban, majd kifelé menet próbáltunk nem elcsúszni. A kinti vízben kicsit letisztítottuk magunkat, majd kayaba ültünk és próbáltunk evezni. Én egy fél evezőt kaptam, a német lány, akivel a napot töltöttem, egy egész evezőt kapott. Nem evezésre születtem, de valahogy eljutottunk a másik oldalig. Itt még volt fél óránk úszni, kayakozni, de én csak egy tusolásra vágytam. A túra végén megkerestük a motorosainkat, és elindultunk vissza a faluba.

A faluba visszaérve beültünk egy kávézóba és azon gondolkoztunk mit lehetne még csinálni. A térképre nézve megláttam egy helyet, Victory Road Villas, 20 perc sétára volt úszási lehetőséggel, naplementével. Elsétáltunk ide, majd kértünk egy italt, gyönyörködtünk a látványban. A folyó mellett volt, megkérdeztem lehet-e a folyóban úszni. Szerettem volna még egyet csobbanni, habár mivel nem vagyok jó úszó, nem szeretem a folyókat. Amikor elmentem a mosdóba, megláttam a hely belső medencéjét. Gyönyörű volt, megkérdeztem hogy az a szállóvendégeknek van-e. Erre azt mondták az Nekem van. Gyorsan szóltam a német lánynak, bevittük a cuccainkat és csobbantunk egyet a medencében. Mindketten megígértük magunknak, hogy egy nagyon pozitív visszajelzést írunk majd a helyről.

Még itt megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra. Egy zuhany után eldőltem az ágyban, pontosan tíz órakor. 🙂

Másnap reggel a német lány tovább indult Hue-be a reggeli busszal, én a három órásira vettem jegyet. Elbicikliztem a “kacsa élmény” nevű helyre. Falusi lány vagyok és láttam már kacsát, de ez az élmény akkor is jó volt. Kacsákat etettem, kaptam kacsa-masszázst, majd “lovagoltam” egy bivalyon (Bivagoltam?).  A bivaly nagyon cuki volt, a szemében láttam, hogy semmi kedve hozzám, de gondolom naponta legalább tíz turistát lát. Már a biciklizés is élmény volt, az utak borzasztóak voltak, de talán ha sokan mennek majd oda, és fellendül a turizmus, lesz forrásuk az utak javítására is.

• 

• 

Ezután már csak visszabicikliztem a szállásra, lezuhanyoztam és vártam a buszt. A 3 órás busz olyan 4 körül jött, de már kezdek hozzászokni ehhez. Azt mondták 5 percet késik… Megszokás kérdése az egész, nem sietek sehova egyelőre. A legjobb élményeket eddig Phong Nha-ban szereztem, remélem visszamegyek egy nap és egy 2 napos barlangtúrát is kipróbálhatok, amikor barlangban alszunk. Itt található a gyönyörű Son Doong barlang is, de ahhoz hogy oda eljussunk előre regisztrálni kell és a túra 3000 dollárba kerül (835.380 HUF). Hát legalább már tudom mire gyűjtök legközelebb :). A következő megállóm Hue, rövid buszút 227 km, 4 óra utazás…