Sokaknak teljesen elképzelhetetlen, hogy egyedül utazzanak, és ezt a témát már valószínűleg több oldalon és cikkben körüljárták, szeretném azonban elmondani az én véleményemet is. Miért utazz egyedül?Nem tartom magam világutazónak, mert olyan sok országban nem voltam, de mégis minden idegen országban egyedül töltött nappal közelebb kerültem önmagam megismeréséhez. Ténynek tartom például, hogy sok fóbiám van, félek a magasságtól, pókoktól, lépcsőzéstől, repüléstől…és még sorolhatnám. Az egyedüli utazás alatt a határaim feszegetem, jobban megismerem magam, megszeretem azt, aki vagyok és magamban mosolygok. Manapság már nem lehet kifogás, hogy egyedül érezd magad, hiszen az internet segítségével gyorsan találhatsz más utazókat az adott helyen, illetve a családoddal is bármikor folytathatsz videóbeszélgetést. Minden helyen fontosnak tartom a helyiekkel való barátkozást, ezt már az utazás előtt lehet intézni például a fenti linken található couchsurfing segítségével. Ha egy ismerősöddel utazol, problémaként merülhet fel a program (mit nézzünk meg, hova menjünk) vagy akár a fáradtság (egyikőtök elfárad, másik még sétálna). Ha egyedül utazol több barátot ismerhetsz meg. Eddig tapasztalatom, hogy több ember utazik egyedül, mint gondolnánk. Ahol vagyok Homestay-ben Hanoi-ben, minden tanár egyedül utazik, és száll meg pár hétre itt ebben a mikroközösségben. Nem is találhattam volna jobb helyet a kultúra megismerésére, mint ez az “iskola”, ahol a diákokkal együtt élve azonnal összebarátkozhattam helyiekkel. Már teljes tervet készítettem arról, mit fogok megnézni az országban, ezt is az ő segítségükkel, mindenre készségesen válaszolnak, segítenek, mosolyognak. Örülök, hogy egyedül jöttem, mert máris rengeteg új barátom lett: más tanárok és a helyi diákok. Ha pedig szeretnél a “jég hátán is megélni”, mindenképpen ki kell próbálnod, milyen egyedül utazni. Persze van különbség, hogy Barcelonában vagy Hanoiban utazom egyedül, de a lényeg ugyanaz: Tudok-e gyorsan reagálni problémákra, illetve hogyan reagálok új helyzetekre? Barcelonában el kellett mennem a kórházba antibiotikumért, 2 órámba telt várakozással, kórház megtalálásával, mindennel együtt, de gyorsan megoldást találtam és szereztem receptet hozzá. Hanoiban egyelőre a kisebb problémákat oldom, mint a fásli beszerzése (nekimentem a rizsfőzőnek – erről a napról külön poszt szól), hogy fertőtlenítve a kisebb égési sebem, ne legyen nagyobb gond.
Visszatérve arra, hogy miért utazzunk egyedül…miért ne? Szeretnénk sok barátot szerezni, illetve felfedezni új helyeket, de nincs kivel? Ne várjunk a csodára és induljunk el!
Egy gondolat a(z) “Utazás egyedül?” című bejegyzésnél