Megérkezés Vietnámba (a sokk)

Néhány év után elhagytam a multis világot, hogy kilépjek a komfort zónámból, és hogy önkéntesként Vietnámban angolt taníthassak. Nem volt könnyű az elhatározás, de úgy éreztem, szükségem van erre a változásra.

Minden kezdet nehéz – itt sem volt ez másképp…

Moszkva_Hanoi járat
Moszkva-Hanoi járat

Tegnap reggel érkeztem Hanoiba 9 órás repülőút után Moszkvából (az előtte Budapest-Moszkva 2,5 órás repülőút teljesen megszokott módon telt). Már az ideút is hatalmas élmény volt, mert sosem utaztam ennyit repülővel, bár ha nem kellene valahogy még visszautaznom Európába, biztosan azt mondanám, hogy soha többet 9 órás éjszakai repülőút. A vacsora, kiszolgálás, reggeli, minden nagyon jó volt, még többet is kaptam mint amennyit meg tudtam enni, nem beszélve arról hogy minden nagyon finom volt. Adtak párnát, paplant, kispapucsot, szemellenzőt; volt kistévé, hallgathattam zenét, bár engem csak az érdekelt, milyen magasan repülünk, hol vagyunk és mikor érünk már oda. Sajnos aludni nem nagyon tudtam, mert az ablak mellé kettes helyre foglaltam a jegyem, és elég kicsi volt a hely (Tipp: Ha tudsz, foglalj középre helyet, hogy el tudj feküdni az üléseken Ha kevesen vannak a gépen, akkor elég szerencsés ott ülni.). Hajnalban olyan 2 körül a gép elkezdett rázkódni és bemondták, hogy kössük be magunkat, így akkor valószínűleg mindegy is volt, hol próbálok aludni éppen. Az az érzés, hogy rázkódik a gép, csipognak és villog feletted a jel, hogy kösd be magad, megfizethetetlen – de amikor kinéztem az ablakon és megláttam felettünk a többezer csillagot, elmosolyodtam. Hirtelen nyugalmat éreztem, és elkényelmesedtem az ülésemen. Ennyire gyönyörű eget még sosem láttam eddig. Ezután visszaaludtam, mint egy boldog kisbaba az evés után.

Amikor megérkeztem (körülbelül 9 órakor), nem várt senki a reptéren, megcsapott a meleg, rám zúdult a sok taxis… aztán kaptam egy sms-t, hogy a sofőr 20 perc múlva jön értem. Meglepődtem, mikor egy sötétített ablakú fehér Mazda volt az, de örültem nagyon, mert elhoztak teljesen a Homestay-ig, az új otthonomig. Az egyik tanársegéd mutatta meg az ágyam, illetve azt mondták délután jön a manager és beszél velem, mikor és hogyan fogok tanítani. A szoba, az ágy és a ház maga nagyon más, minden más, és otthon azt mondanám “rendetlen és koszos”. Az első érzésem az volt, hogy szabadidőmben majd takarítok, mert itt nem tudok maradni. Már az autóból kifelé bámulva sokkot kaptam, amikor az új otthonom felé tartottunk. Rengeteg motoros, utcai fodrász és gyümölcsárus, fára szögelt tükör, előtte szék, ahol megborotválnak. Mindenhol maszkos motorosok, mindenki dudál, sok a kátyú/aknatető. Aztán a ház, ahol harmincan lakunk együtt, rengeteg ember egy fürdőszobára, körülbelül hatan, nyolcan, tízen egy szobában. Az egyik tanár említett valami patkányt is, de azt mondta ne aggódjak… ???

Egészen délig azon gondolkodtam, miért jöttem ide, mikor nekem kell, hogy mindennek helye legyen, fontos a tisztaság, hiányzik a rendszer, a rend, a szervezettség (a saját fürdőm!). Lefeküdtem aludni egy kicsit, majd délben lementem a konyhába, készítették az ebédet. Ahogy mentem le a lépcsőn (negyediken van a szobám), találkoztam több diákkal és tanárral is, akik mosolyogtak, bemutatkoztak, örültek nekem. Ekkor kezdtem el jobban érezni magam, és ezután a közös ebéd volt a “vízválasztó”. Több külföldi van itt, francia, litván, dél-afrikai, ausztrál, angol, koreai-amerikai..

.Az ebéd után megint aludtam, ez az első nap ilyen volt (igazából az első hetekben sok nap), de utána az egyik tanárral kimentünk egy kókuszos-kávéra, ami isteni finom volt, 35000 dong-ba került = 1.5 euró körülbelül (egyébként 60 dollár beváltásával már milliomos lettem = körülbelül 1.400.000 vietnám dong). Ezután járkáltam fel-alá a házban embereket keresve, a szobámban a lányok közül sokan aludtak (du.3-4-kor :)), lent találtam beszélgetőpartnereket. Később a Homestay manager-e is eljött, aki elmondta, hogy ezen a héten csak magánórát tartok, megbeszéltük, hogy ez 9-10 között, illetve 13-15 között lesz.

Ételek
Hagyományos vietnámi ételek és piac

A vacsora után hosszú újraélesztő zuhany következett, majd éjféltől egyig egy jó kis beszélgetés az egyik diákkal. Megkérdezte, van-e kedvem beszélgetni vele, és mivel nekem fontos a beilleszkedés, új barátok keresése, így nem mondtam nemet. Elmesélte az életét, és hogy a falusi gyerekeket szeretné megtanítani arra, hogyan használják fel megfelelően a termőföldet. A többiek a tetőteraszon söröztek, de úgy éreztem, azt ma kihagyom és megpróbálom kialudni a hosszú utam fáradalmait.

Annyira kedvesek és sokat mosolyognak. Nem beszélve arról, hogy milyen nyugodtak!

Na de hogyan telt a következő három nap?

Reklámok

Szerző: anitasz75

Utazó - Önkéntes angol tanár - Blogger

3 című bejegyzés “Megérkezés Vietnámba (a sokk)” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.