anitasz75

9. hét Vietnámban – Saigon felülről

Talán hihetetlen, de úgy jöttem el Európából, hogy talán két hét múlva sírva szaladok haza. Egy hónapos biztosítás, próba szerencse, ennyivel indultam el. Egy valóban szép életet hagytam ott, de valamiért boldogabb vagyok munka nélkül, a világ másik végén.

A 9. héten költöztem be a Saigon/Ho Chi Minh város Homestay-be. A diákok kedvesek, mind meg akarnak tanulni angolul és szeretnek az első pillanattól kezdve, mert idejöttél, hogy segíts nekik. Az első nap volt a legrosszabb, megint látni a sok alvó lányt a szobában, és rábeszélni magamat arra, hogy én nem aludhatok. Persze megtehetném, de még mindig sajnálom magamtól, nem szeretnék egész nap aludni, mint mikor megérkeztem Hanoi-ba. A meleg természetesen tehet róla, és mi mást is csinálnál helyette? De itt mindig meleg van, én nem aludhatok mindig! Mivel már két hónapja hordozgatok pár képeslapot, így aktivizáltam magam és elindultam a postára, hogy feladjam őket. Jó kifogásnak tűnt, hogy ne aludjak, bár nehéz volt elindulni, mert a szobában legalább nyolcan szundiztak, én pedig harminc percen keresztül pakoltam a táskámba, hátha időközben jó kifogást találok arra, miért is lenne jobb most aludni. Vettem egy mély levegőt és rendeltem egy motortaxit. Az applikáció elég egyértelmű, honnan-hova-rendeled. Mégis…a motoros írt nekem, hogy itt vagyok, de én láttam, hogy teljesen máshol van, hív is a mobilon. Ekkor vissza kell szaladnom a diákjaimhoz, akik elmondják, hol is vagyok. Tehát rá kellett jönnöm, hogy egy taxit sem tudok rendelni a diákjaim nélkül – de legalább nekem vannak ők. Valahogy összejött, és eljutottam a postáig. Annyi mindent szerettem volna lefotózni!!! DE…a lelkemre kötötték a Hanoi-i diákjaim (majd az itteniek megerősítették), hogy ha a telefonom a kezemben van, itt a motorosok kikapják, elviszik és volt mobil, nincs mobil. Ezért vicces módon vettem elő a telefonom: minden alkalommal jól körbenéztem, kinyitottam a táskát, körbenéztem, kivettem a telefont, szorítottam nagyon, készítettem pár képet, visszatettem a táskámba, azt jól bezártam, és büszke voltam magamra, hogy még mindig van telefonom. Erről jut eszembe a “Good job, little body” – Szép munka kishaver, a Jóbarátok sorozatból, amikor Joey franciául “tanult”. Ha nem ismeri valaki, ajánlom megguglizni.

Ezután elsétáltam a Bitexco toronyig, ide fel lehet menni, és nagyon kíváncsi voltam a városra felülről. 250.000 dong-ért (3000Ft) vettem belépőt a 49.emeleti kilátóba és a 60.emeleti Heineken múzeumba.

IMG_20180705_151707 — Bitexco Financial Tower – lentről (alul pedig a pénzügyi negyed utca képei, azaz a másik oldal)

Csak a 49. emeletre is lehet venni külön belépőt, de az 200.000 dong, a különbség nem sok, de az a 600Ft magában foglal három sört, egyet a neveddel felcímkézve, plusz egy félliteres ásványvizet, plusz a körbevezetés a Heineken múzeumba. Elég turistás volt az egész, amit általában nem értékelek, de ezen a délutánon jól éreztem magam. Az egész annak volt köszönhető, hogy az egész élmény alatt sok kedves emberrel találkoztam, mind az ott dolgozók, mind azok, akik szintén a múzeumba mentek. A 49. emeleti kilátó nagyon szép volt, de jó képet magamról nem tudtam készíteni. Amit láttam, az egy fejlődő város – mindenhol építkezések. Ha néhány év múlva visszatérek, ez a város teljesen máshogy fog kinézni. Ezért is keresnek egyre több angolul beszélő embert, szeretnének pénzügyi központ is lenni, ehhez kell tudni angolul.

IMG_20180705_153336 — Építkezés a Bitexco pénzügyi torony mellett

IMG_20180705_154246 — Szuvenír bolt a 49. emeleten

Az igazán érdekes rész pedig ezután következett, a Heineken múzeum a 60. emeleten. Egy körülbelül harminc perces körbevezetés és virtuális világ (megfőznek sörnek 🙂 után megmutatják, hogyan csapolj sört, megkóstolhatsz egy 5,6%-os és egy alkoholmentes Heineken-t. Utána két ingyen sör és egy félliteres víz jár. Ezt négy ausztrál, két pár társaságában fogyasztottam. Nagyon kedvesek voltak. Ilyenkor is ki kell emelnem, hogy azért, mert egyedül utazom, nem vagyok egyedül! Mindig emberekkel vagyok, sőt így többel is, mintha mással utaznék. Így lehet igazán barátokra szert tenni, élettörténeteket hallani, jókat nevetni.

IMG_20180705_160553 — A jó sör 4 alapeleme

A Heineken nekem nem fizet azért, hogy őket reklámozzam, csak az élményeimet osztom meg a blogomban, és ezt a múzeumot, a körbevezetést és a sört nagyon élveztem, ezért ajánlom másoknak is. Ezután rendeltem egy motortaxit és kicsit becsiccsentve hazamentem. Sokat mosolyogtam az úton és nem féltem a motoron. Hát ilyen sem lesz sokszor mostanában. Persze sokat fejlődtem. Először átkaroltam azt aki vezetett, aztán a vállát fogtam, ma már a motor hátulján kapaszkodom, van amikor egy kézzel! Talán lassan elérem a vietnámi szintet, amikor oldalazva ülök, magassarkúban vagyok és telefonozok…

Hogyan kezdj új életet egy idegen országban?

English-version

…vagy egy idegen városban, ugyanabban az országban…

Dél-alföldi falusi lány vagyok, éltem Svájcban, Angliában, Csehországban, Budapesten tanultam, majd két városba is beköltöztem pár hétre Vietnámban. Azt mondják arról írjunk, amiben otthon vagyunk… Nos, azt hiszem ez az én témám 😉

Ha ugyanabban az országban költözünk másik városba, könnyebb dolgunk van, hiszen már ismerjük az országot, a nyelvet, a kultúrát. Ilyenkor sem szabad elhanyagolni az új ismeretségek kötését, hiszen a helyiek mindig olyan tudással rendelkeznek, ami számunkra hasznos lehet. Fontos, hogy tudjuk melyik piac, bolt van a legközelebb, posta, orvos, stb. De mi a helyzet, ha egy másik országba költözünk? Én sokat pislogtam..

Kezdd el tanulni a nyelvet!

Ha úgy költözünk egy országba, hogy nem tanultuk még az ott beszélt nyelvet, itt az ideje elkezdeni. Ha csak köszönni tudunk, már jobban mosolyognak ránk a helyiek, akkor is, ha borzasztó a kiejtésünk. Az, hogy elfoglaltak vagyunk, nem lehet kifogás, mert így vagy úgy találkozunk helyiekkel és akkor megkérdezhetjük őket, hogy hogyan mondják köszönöm, viszlát, stb. A helyiek szívesen tanítják a nyelvet (eddig mindenhol ezt láttam), mert örülnek, hogy érdeklődünk. A legjobb persze mindig, ha be is iratkozunk egy kurzusra, ezt akkor is ajánlom, ha csak 1-2 évet tervezünk az adott országban maradni. Ázsiában találkozni egy cseh-vel és csehül beszélgetni? Nos, megtörténhet, sosem tudhatod, és akkor örülni fogsz, hogy tanultál valamennyit. Ha pedig úgy gondolod nincs nyelvérzéked, akkor olvasd el az egyik előző blogbejegyzésemet.

Ismerkedj meg a helyiekkel!

Megérkezhetünk az adott országba és máris kereshetjük a magyarokat, magyarok Svájcban, magyarok Angliában, magyar találkozó… vagy? Jobban járunk, ha a helyiekkel is ismerkedünk, vagy más expat-okkal, akik ugyanabban a cipőben járnak mint mi – ebben az esetben együtt fedezhetünk fel dolgokat, aminek a vége egy élethosszig tartó barátság lehet -, vagy olyan ott élő külföldiekkel, akik már régebben költöztek ide – ebben az esetben hasznos tanácsadóra lelhetünk. Ha pedig valóban a helyiekkel ismerkedünk, az a lottó ötös. Ők segíthetnek mindenben, ha elakadunk valamilyen ügyintézésben, bármikor segíthetnek nekünk, elkísérhetnek ügyet intézni, vagy telefonálhatnak nekünk egyet. A helyiek barátsága minden országban felbecsülhetetlen érték, a kultúrát is jobban megismerhetjük általuk, csak nyitottnak kell legyünk. Hogyan találkozzunk helyiekkel, ha nem a munkahelyen? Rengeteg weboldal létezik helyi programokkal, kereshetünk facebook eseményeket, csoportokat, vagy csak beírhatjuk a google-be, hogy melyik városban milyen programot keresünk. Ajánlom a Couchsurfing-et is, sok helyi kíváncsi a külföldiek élettörténetére, szeretne tanulni egy másik kultúráról, így ezen a weboldalon nem csak utazókat, de helyieket is találhatunk. Jó kapcsolatot építhetünk ki a szomszédokkal is, illetve a közeli bolteladóval is, hiszen velük sokat fogunk találkozni. Néha egy mosoly elég, akkor is, ha nem mosolyognak vissza. Tapasztalataim szerint néhány ember csak túlzottan meglepődik, talán bolondnak tart kicsit, de aztán másodjára már visszamosolyognak, addigra rájönnek, hogy csak kedveskedni próbáltunk.

Nézz körül!

Hol van a legközelebbi bolt? Posta? Bevásárlóközpont? Kávézó? Mindenkinek más a prioritása, én például a legtöbb helyen a kávézót kerestem. Megkérdezhetünk egy helyit is erről, ebben az esetben azt éreztetjük valakivel, hogy fontos szerepe van a beilleszkedésünkben. Minden új, az emberek, a ház, a lakás. Csak néhány nap kérdése, hogy ezeket megszokjuk, de az a pár nap el kell, hogy teljen valahogy, nem dőlhetünk hátra és lógathatjuk a lábunkat! Induljunk el, sétáljunk a ház körül, vagy pár utcát. Csodáljuk meg a többi házat, mosolyogjunk az emberekre – akkor is, ha nem mosolyognak vissza, néha előfordul. Minél messzebbre merészkedünk az új otthonunktól, annál izgalmasabbá válik a felfedezés. A maps.me alkalmazásban mindig letöltöm az új hely térképét, lementem az új otthonom a térképen, és így nehezen fordulhat elő, hogy ne találjak vissza. Azért Hanoi-ban nehéz volt kimozdulni, mert 1-2 napig nem mertem egyedül átkelni az úton, de ha Európában maradunk, akkor nem lehet gond a kis felfedező-körúttal. Készítsünk képeket is, küldjük haza az otthoniaknak, hogy tudják megvagyunk, biztonságos a környék, semmi bajunk, élvezzünk az új országot. A boltban pedig mindig érdemes felmérni az árakat, azután pedig megkérdezni valakit, aki már évek óta itt lakik – vagy egy helyit -, hogy mit hol éri meg vásárolni. Vietnámban kicsit nehezebb, mert sok árucikken nincs ár és az arcomra nézve áraznak…Azért van néhány szupermarket, ahol előre megadják az árakat, így nem az én nyugati kinézetemnek áraznak.

Találd meg a kedvenc helyi ételedet/italodat!

Nem utolsó szempont az étkezés. Minden kultúra oda és vissza van a saját konyhájáért. Mivel beköltözöl ebbe az országba, nem eszed majd az otthoni megszokott ételeket, nincs rakott krumpli és töltött káposzta – csak álmaidban. Ki kell próbálni a helyi ételeket és megtalálni azokat, amiket szeretünk és azokat, amiket nem. Ez már csak a túlélés miatt is fontos szempont lehet. De ha a kapcsolatépítésre koncentrálunk, akkor azt kell mondjam, hogy a legtöbb helyen konkrétan megkérdezik, szereted-e az ételeket. Akkor leszel szimpatikus külföldi, ha meg tudsz nevezni valamit, amit szeretsz. Nem minden ország konyhája nevezetes, de talán van valami híres italuk, amit ki tudsz emelni. A helyi ember máris büszke arra, hogy egy külföldi valamit szeret az országából. Te magad is jobb kedvre derülsz, mert ráébredsz, hogy nem fogsz éhen halni. Minden országban csodálatos felfedezés, de persze Európán belül nem érhetnek nagy meglepetések. Ázsiában pedig konkrétan azt sem tudom mit eszek – de azért fel tudok sorolni pár ételt, amit szeretek, ha megkérdeznék a helyiek – felkészültem az ilyen szituációkra, valóban szimpátiát ébreszt. Képzeljük csak el, mennyire jól esik, ha egy külföldi arról áradozik nekünk mennyire finom a magyar bor, a töltött káposzta, a rakott krumpli…

Keress barátokat a hobbid alapján!

Ha van egy hobbid, egyszerű a recept. Meg kell keresned azokat az embereket, akik ezt a hobbit űzik. Nekem ilyen a tánc, vagy a jóga. Minden városban találok csoportot, ahol táncolnak, vagy jógáznak, így egyszerűen megtalálom azokat az embereket, akiknek ugyanaz az érdeklődési körük. A különböző csoportokban érdeklődhetünk ismer-e valaki futó csoportot, kézilabdásokat, vagy olyanokat, akik néha együtt fociznak. Ebben az esetben máris egy olyan társaságba kerülünk, ahol egy közös érdeklődési kör már biztosan van. Ez is lehet egy életen át tartó barátság kezdete. Elmehetünk egy “pub crawl”-ra is, ha bulizni szeretünk és olyanokkal szeretnénk ismerkedni, akik a jövőben velünk buliznak. Ha családosak vagyunk, a játszótereken találhatunk más anyukát, apukát, akivel szintén van egy közös hobbi – a gyerek. Persze ebben még nincs tapasztalatom, de valahogy úgy kezdődhet a beszélgetés, hogy megdicsérem vagy a gyerkőcöt, vagy a szülőt és máris szimpátiát ébresztek a másik félben – legalábbis így képzelem. Ha nincs hobbink, akkor itt az ideje, hogy elkezdjünk valamit! Új ország, új élet, új szokások! Senki nem akar otthon ülni! Keress egy hobbit, mindenki talál magának megfelelőt, a sakktól, az úszáson át a jógáig, fotózás, bármi. Ha nincs ötletünk, olvassunk utána a neten, keressünk ihletet, valami biztosan megfogja a fantáziánkat.

Épp csak megérkeztél, de máris hazamennél?

Nos, minden kezdet nehéz. Az első napok a legrosszabbak, utána már mindenhez hozzászoksz. Legyél türelmes önmagadhoz, keresd a segítő embereket, hallgass a helyiekre, olyanokra, akik már egy ideje az adott országban élnek. Járj nyitott szemmel, foglald el magad, tanulj sokat az adott kultúráról, keress magadnak programokat. Ne gondold, hogy azonnal otthon leszel az új helyen, akkor sem, ha egyik városból költözöl a másikba. Eleinte minden idegen, minden új. Ha új lakásba költözöl, vegyél pár színes párnát, vagy olyan dolgokat, amivel otthonosabb áteszed azt a helyet, ahol élsz, ahol élni fogsz. Ha pedig túl vagy az első héten, ünnepeld meg egy pohár vörösborral, vagy egy sörrel, dőlj hátra és élvezd az új életed!

How to start a new chapter in life in a foreign land

I am from a small village in Southern Hungary. Over the last few years, I’ve lived in various places around Europe, starting with Budapest, which is where I ended up getting my university degree. Among other countries, I’ve lived varying durations in Switzerland, England, Czech Republic, and Vietnam (Hanoi and Ho Chi Minh City). I had a borrowed idea in my mind that I should write about something I’m rather passionate about. So, I guess this is the subject matter of my blog!

As logic would dictate, if you move to another city within the country you originate from, the learning curve isn’t very steep because you already know the country, the language, and the culture. And just because you’re moving to such a city, it doesn’t mean you shouldn’t make some local friends. You can learn new things, as the residents there always know something you might not, and this knowledge could be very helpful. This way you find out where the markets are, places to go food shopping, the nearest post office, the local GP/clinic, etc. And of course, let’s not forget about the best deals in town.

But what if you wanted to move to a new country? Well, I for one, was a certainly astounded. The following is a breakdown of how I feel that one should go about following their foreign dream.

Orientation and Acclimatization

Where is the closest grocery store? The Post office? A shopping mall? Café? Our priorities might be different, but chances are that we will all have at least one of these in common. Me, I was always looking for a café. Best way is to ask a local person, because not only do you get a location, but it also brightens up their day.

So when you first move somewhere new, everything is new, the housing situation, the people. In few days you’ll probably stick around the area to get used to these, but as those days pass by, you should start venturing outside. Go out, take map with you, check out the surrounding streets. Look interested at the sights, smile at people, take a city tour. The farther you get from your new home, the more exciting the exploration gets. I have always download offline maps to my maps app, so it is almost impossible to get lost. Depending on the country you’re in, these specifics vary of course. In Hanoi for instance, everything was different from what I had seen previously. Over there, I couldn’t even cross the roads in the first two days. This won’t be an issue in Europe or North America though. Take pictures and send them to people back home, so that they know you’re living in a friendly neighborhood. Message friends and family so they know that you’re safe, doing well and enjoying the new city.

Another strong piece of advice is to check prices in the shops, but don’t buy. Cross check those prices with your local friends or those expats I mentioned, and if it sounds like you’re not getting ripped off then buy it. Bargaining is also big in some countries, so if you know the approximate value of the product, keep bargaining until you’re happy with what you’re paying. Apparently tourists have special prices in some parts of the world. In Vietnam, they looked at my face and quoted a massively blown up price. But fortunately, the supermarkets over there have prices printed on the products!

The language

If you’ve moved to a country with a new language which you don’t know, it’s advisable to start learning it sooner rather than later. Believe me when I say this that even a simple “hi/hello”, regardless of if you nailed the correct pronunciation or not, in the local tongue goes a long way. People will smile at you differently and they’ll generally be warmer. And you can’t ever be too busy to learn the basic greetings. In one way or another you will meet locals, and there will be several opportunities to ask/say hello, thank you, goodbye, etc. From my experience, they’ll be happy to teach you, as it shows that you have genuine interest. A good way to go about getting a hang of the basics is to just sign up for a language course. I’d recommended this regardless of if you’re planning to stay there for a month or a year or two. I learnt the Czech language when I was in Czech Republic. I liked learning it, even though I was planning to leave the country after a couple of years. After I left for my travels in Asia, I met a Czech girl in Cambodia, and we ended up speaking to each other in Czech. It was lovely to have that feeling of accomplishment! She was really pleased, and she told me that she had never talked to any foreigners in her own language! My point is, you never know when you might need the language, or when it’ll come in handy to make a new friend.

If you think you don’t have a talent for languages, but are interested in some tips, have a look at my post about it. How to Learn a New Language?

Get to know the locals

We live in the future. There are so many avenues for one to meet new people these days. As most would prefer to do, they might just try to look for people from their own country through their favorite form of social media. Alternatively, you could try to meet locals or perhaps other expats too, with the latter being closer to home because they’re in the same shoes as you. Making friends with other expats makes sense because it means you can explore the area together, and for all you know you might even end up starting a lifelong friendship! The third demographic of potential friends are the expats that have been living there for longer time, which is sort of the best of both worlds. After all, they were in your shoes not too long ago. Coming back to the first group though, if you get to talk to proper locals, that’s not unlike winning the lottery! They can help you with just about anything. They can make a call for you, help you with legal matters, show you the hidden attractions, bars, cafés, restaurants, etc. The friendship with these people is priceless, and the bonus perk is that you get acquainted with their culture. All you have to do is have an open mind.

So, how do you meet them if they are not in the office/hotel where you are based? There are plenty of Facebook pages and websites where you can find programs, events, parties and festivals. And that’s not even accounting for all the web search results. Personally, I recommend a website called Couchsurfing. It has an app for both the major smartphone platforms, and on this app, there’s a feature called Hangouts. Hangouts essentially shows you other people in your area who are also using Couchsurfing (in real time). People on Hangouts are usually locals who want to swap cultural knowledge over drinks or food. Whatever the reasons for them to be on there, maybe they can’t afford to travel or are interested in practicing a language, or perhaps they’re just looking for a foreign friend. The app aside, it’s also a very good idea to build a good relationship with the neighbors, like the cashier from the corner grocery store or the sweet old lady from down the street who sits in her porch every morning drinking tea, because there’s a very good chance that you’ll meet them more often than not. Like I said before, a single smile can be enough, even if they don’t smile back. From my experience, people may be surprised to see a stranger smiling at them. They might even think you’re a little weird, but the second time you smile at them, they will smile back, because they’ll realize that you were just trying to be nice.

Get to know the local history

It is very important to know the country where you have moved. If you get acquainted with the history, you will understand people and the country more. Go to museums and learn about the country’s history, its arts and, famous historical and culturally relevant people. What are the basic pillars of their culture? What are their national (bank) holidays and why? Is there a king? How’s the current the political situation? If you’re going to live in that country, your work schedule will vary based on all these factors. Also, learn the basic minimum information to be able to live there comfortably. As for the history, learn a little more than the minimum. Another good idea is to research which world famous people were born in that country, and read about their life. My point is, if you take a genuine interest in this new country, the new home will feel closer to your heart than ever before, I guarantee it.

Eat and drink like a local

Cuisine is very important in every country. As a Hungarian moving to Asia, I had to realize that the foods I ate in back home like stuffed cabbage, layered potatoes, pasta with semolina or apricot jam didn’t exist in Asia. You have to try local foods and find stuff which pleases your taste palette. In some countries, they might just ask you if you like the local cuisine. Going back to the point about doing some basic research about the new country, you’d be a polite foreigner if you can immediately list some foods and/or drinks that you particularly enjoy if someone asks you. I get really happy if a foreigner says how much they like Hungarian cuisine. I feel pride! The bottom line is, you’ll feel happier about yourself because you’re not going to be starving. I mean, yeah, there were occasions when I had no idea what I wanted to eat in Vietnam, but, this is an international issue. Although in Vietnam, one main reason for the latter was because I didn’t know some of the local fruits and vegetables. In any case, if anyone asks me what my favorite dish was in Switzerland, or in Vietnam or Cambodia, I now know what to say. And when I do, the local people smile, they feel pride.

Find “your people”

It generally helps if you have a hobby. I practice yoga, and I dance salsa and bachata. I can usually find people interested in the same in any country with a bit of searching around. There are always events, meetup groups, or expat groups where you can just easily ask where the joggers, needle men or the volleyball players are. I saw football teams everywhere. If you have a family, playgrounds can be a decent place to find new friends too. I don’t have family myself, but I was doing a babysitting job, and there were always some people starting conversation about the kids over at the playground. It usually starts with a compliment about the other child or parent, and it helped that I’m already a likable person. If you don’t have a hobby, simply find something you could see yourself getting into. No one wants to sit at home all day. New country, new habits, new memories, new skills. Just off the top of my head, you can find a board games group, ask people to go swimming with you, talk to hobby photographers. Whatever the case may be, there will be something there for you. After a quick online search, you’ll certainly have a couple of ideas.

You have just arrived, and if you don’t have a set duration for your stay, don’t think about the end.

Every new beginning is difficult, but that first scratch makes all the difference. Be patient, look out for helpful people, listen to advice from people who have been there longer than you have. Keep your eyes open, stay busy, stay positive, learn about the local culture, and keep an eye out for interesting events and programs.

Your new house will not feel like home immediately, even if you just moved to another city in your country. Everything will feel strange, maybe even a little overwhelming in the beginning. Colors bring joy, so go get some colorful pillows to liven up your new place, perhaps even some decorations. Customize what you can to your tastes so that you feel more accommodated.

If you survive the first week, celebrate it with a glass of wine (or whatever drink you prefer). Lay back on your couch and contemplate how far you’ve come. Give yourself a pat on the back. This is just the beginning of a whole new adventure!

English version proofread and edited by Pranav (thanks!)

Miért is hagytam ott az állásom?

Biztost a bizonytalanért el ne hagyj!

Legalábbis ezt mondják. Négy év multis karrier után szünetre vágytam, többre, jobbra, de nem a fizetésemben, hanem emberként, magamban. Arra vágytam, hogy utazzak, tanuljak azoktól, akiket az úton megismerek, és jobban megismerjem magamat, változzak, jobb ember legyek.

Keressem a spontán és új dolgokat, legyek szabadabb, boldogabb.

Az egyetem után külföldön kaptam állást, sokat tanultam, sokat dolgoztam. A napirendem mindig előre meg volt tervezve, rengeteg dolgot csináltam a munka mellett, tánc, jóga, edzés, barátok, városlátogatások. Néhány év után úgy éreztem változtatnom kell, a munkámban nem találtam benne semmi örömöt, olyan örömöt, aminek lenne értelme. Nyolc órát ültem a gép előtt – legalább- naponta, . Nem jutottam sokkal előrébb, habár mindent beleadtam, sokat tanultam és proaktív voltam. Hónapokon keresztül csak elvoltam, mint a hal a vízben, míg valóban nyilvánvalóvá vált, hogy ennél többre vágyom az életben. Önkéntesként táncot tanítottam pár hónapig, akkor ez volt az örömöm, de rájöttem, hogy máshol is szeretnék segíteni, és tudni azt, hogy van értelme annak, amit csinálok. Tudtam, hogy a munkám csak az adott multinak kedvez, nagyon messze álltam attól, hogy valakiknek konkrétan segíthessek. Olyan lehetőségre vágytam, ahol nem a számítógép mögül “segítek”, hanem face-to-face. A workaway oldalon kezdtem önkéntes munkákat keresni, először csak 2-3 hétben gondolkoztam. Aztán amikor a kollégák közül néhányan rosszallóan néztek rám, amiért ennyire hosszú vakációt tervezek, eldöntöttem, hogy több hónapon át akarok valami önkéntes munkát csinálni. Ekkor találtam rá az angoltanításra Vietnámban, ami tökéletes lehetőségnek hangzott. Ha olvastátok a posztomat arról, hogy változtassuk meg egy ember életét, akkor tudhatjátok, hogy a tanítás a legjobb választásnak bizonyult. Több helyre is írtam, és mindenhonnan pozitív visszajelzések érkeztek. Ugyanekkor volt egy álmom, ami meggyőzött arról, hogy mennem kell. Sok kollégámat szerettem, nehéz volt felmondani és hátra hagyni az egész külföldi életet, amit annyian irigyeltek tőlem. De én tudtam, hogy mennem kell, és meg kell változtatnom valaki életét. Inspirálnom kell diákokat, hogy tanuljanak angolul, miközben élettapasztalatot gyűjtök és jobban megismerem magamat. Megkérdezték tőlem, hogy elég jónak gondolom-e az angol tudásom ahhoz, hogy taníthassak. A válaszom az volt, hogy nem tudom, DE annyira jónak tartom az angol tudásom, hogy képes legyek megtanulni, hogyan kell tanítani. Megvettem a repjegyem, és a felmondási időm alatt készültem az utazásra. Felvettem a védőoltásokat, apránként vettem meg mindent, ami az utazáshoz kellett. Nem voltam benne biztos, hogy tudok egy ázsiai országban élni, de addigra már túl kíváncsi és izgatott voltam, vonzott a kalandvágy, hogy egyedül utazom. Lassan körvonalazódott a terv is, hogy két hetet fogok utazni északról délre, és az alap terv a három hónap Vietnám, utána meglátom. Természetesen nem lehet hónapokig önkénteskedni, ha az ember nem spórolt össze valamennyi pénzt. De az önkénteseknek ingyen van a szállás és étkezés, így sokkal kevesebb pénzt kell kiadniuk, mint azoknak, akik csak utazgatnak. Az ország maga összességében nagyon olcsó, ezért könnyedén el lehet itt tölteni három hónapot is. Hiányzik a fizetés, a lakás, a saját fürdő és a “hú de jó állás”, de a pár hét alatt, amit Hanoi-ban töltöttem több elismerést kaptam és hasznosabbnak éreztem magam, mint négy év alatt a cégnél, ahol voltam. A következő állásomban szeretnék többet emberekkel lenni, mert ez több örömöt okoz, látom, hogyan segítek, hogyan fejlődnek és sokkal hasznosabbnak érzem magam, mintha egész nap csak a gép mögött ülnék. Most kezdem el a tanítást Ho Chi Minh városban, Saigon-ban, egy hónapom van még, amíg lejár a vízumon. Addig is remélem sok okos diákot fogok inspirálni, megismerni és tanulni tőlük. Felmondtam, vettem egy hátizsákot és elindultam Dél-Kelet Ázsiába. Az utazás rengeteg gondolatot hozott elő belőlem, a blogomban ezeket, illetve az utazásaim, élményeim leírását olvashatjátok. Az, hogy a pár hónappal ezelőtti döntésemnek mi lesz a vége, és hol leszek néhány hónap múlva, a jövő kérdése. Hiszek abban, hogy jön majd egy megérzés, és az élet megmutatja, hogy ez után hol kell lennem. Ha a csendre koncentrálunk, halljuk az útmutatásokat, amiket megérzéseknek is nevezhetünk. Ezek megmutatják merre menjünk, ezeknek köszönhetem, hogy itt vagyok, Vietnámban. Az utazásom egy kaland, az, hogy mi következik ezután, egyelőre nem tudom. De minden lépést, gondolatot le fogok ide írni és remélem ezzel inspirálok másokat is, hogy vigyék véghez az álmaikat, kövessék a megérzéseiket.

Észak-Dél Vietnám túra hátizsákkal – megcsináltam!(≈ 1700km)

Már Hanoi-t elhagyva fáradt voltam, de végig csináltam és beutaztam Vietnámot. 14 nap, 1772 km, 6 város, megszámlálhatatlan élmény, rengeteg új barát. Északról indultam, tegnap érkeztem Saigon-ba, Ho Chi Minh városba. Egyedüli utazóként sosem voltam egyedül az úton, életem utazása volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Két hét szabadság vagy három és nem tudjátok eldönteni hova menjetek? Csak egyedül utaznál? Mindenképpen ajánlom ezt az országot, pihenni vágyóknak, azoknak akik kalandra vágynak és azoknak is, akik szeretnék magukat jobban megismerni. Az egyedüli utazás alatt mindig közelebb kerülhetsz önmagadhoz és rengeteg új barátra lelhetsz. Az út végén pedig hátra dőlve, mosolyogva gondolhatsz arra, hogy mekkora utat tettél meg egyedül és mennyi élménnyel gazdagodtál. Hoi An-t elhagyva egy hosszú utazás következett Da Lat-ig. Öt órakor érkeztünk Nha Trang-ba, ahol két és fél órát kellett várni a következő buszra. Kimentem a tengerpartra, ahol rengeteg helyi lakos tornázott, úszott, és itt láttam életem eddigi legszebb napfelkeltéjét.

IMG_20180625_052401 — Nha Trang napfelkelte

A következő buszig még találtam egy kávézót, ahol megreggeliztem, majd körülbelül délben értem Da Lat-ba. A városba menet rengeteg fóliaházat láttam, itt a klíma teljesen más, mint az ország más részein. Délután csak a városban sétáltam, megnéztem az őrült háznak (Crazy House) nevezett épületet, amelyet egy nagyon híres építész tervezett. Az épület annyira nem ragadott meg, kissé Barcelona épületeire hasonlított, de a formák több haragot és dühöt sugároztak. Volt itt még egy katolikus templom is, ide nem lehetett bemenni, de megnéztem kívülről.

A városban híres az úgynevezett labirintus bár (Maze bar), akkor lehet csak bemenni, ha iszol is valamit. Turisták által kedvelt hely, leginkább az őrült házra emlékeztetett. A másnapi program a teljesen új dolgok felfedezéséről szólt. Mivel a blogomban a változás fontos szerepet játszik, és az, hogy merjünk változtatni és kilépni a komfort zónánkból, ezért elmentem egy canyoning túrára. Szikláról lemászás, szabadugrás, vizezésben csúszás – már csak azért is áll messze tőlem mindez, nem tudok úszni. Ahelyett, hogy kifogást találtam volna, megoldást kerestem, elmentem, mert tudtam, hogy a mellény fenn tart majd a víz tetején. Nagyon féltem végig, de minden alkalommal, amikor megcsináltam egy részt, boldog voltam. Összességében hatalmas élmény volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem kell megijedni, ha a szabadugrás nem megy azonnal, nekem is öt percig “könyörögtek”, hogy ugorjak, – azt mondták, van akinek 15-20 percig szoktak – majd végül még egyszer ugrottam. Végig csináltam az egészet, és megtenném újra.

36250813_10204529317548457_412330707390562304_n

36289561_10204529318508481_8431871476155547648_n

36289718_10204529315708411_3734121262373404672_n

36301820_10204529319548507_8151187825694343168_n

36370335_10204529316428429_2865329402223263744_n

Sajnos az utolsó napon végig esett az eső, így nem tudtam sehova sem menni, az állomáson kívül. Ha nincs más program, megnézhető, de nem túl izgalmas a pár régi vonat, ami itt látható.

IMG_20180627_175208 — Sültkrumpli sütés az állomáson

Az éjszakai busszal végülmegérkeztem Saigon-ba, Ho Chi Minh városba, arra a helyre, ahol a következő öt hetet fogom tölteni. Az utazás Hanoiból életem legnagyobb élménye volt, rengeteg helyet tudtam volna még megnézni, de így is többet utaztam, mint eredetileg terveztem. Da Lat-ba visszamennék, öt óra utazás, talán az egyik hétvégére visszautazom. Az első hely, ahol Vietnámban tényleg hideg van. Ho Chi Minh városban eddig csak egy túrát tettem meg a Chu Chi alagútrendszerhez, illetve elmentem vietnámi háború múzeumába. A képek és a történet borzasztó, ezért kellett pár óra, mire mindent megemésztettem valahogy.

IMG_20180628_141558 — A vietnámi háború múzeuma

IMG_20180628_151121 — A vietnámi háború múzeuma – szolidaritás felvonulás

IMG_20180628_151145 — A vietnámi háború múzeuma – magyar vonatkozás

IMG_20180628_151156 — A vietnámi háború múzeuma – szolidaritás plakát

IMG_20180628_151308 — A vietnámi háború múzeuma – magyar vonatkozás

IMG_20180629_211100 — Bui Vien utca – Saigon party utcája

IMG_20180629_214227_HHT — Ha kettőt fizetsz, egyet kapsz

Örülök, hogy ebbe az országba jöttem tanítani, mert a fejlődésükhöz valóban szükségük van az angol tudásra. Holnap költözöm be az itteni Homestay-be, az új otthonomba. Izgatottam várom, hogy megismerjem az új diákjaim és remélem inspirálom őket arra, hogy tanuljanak. Remélem tudok majd utazni is, és készen állok arra, hogy egy olyan nagyvárosban éljek, mint Saigon…

Észak-Dél Vietnám túra hátizsákkal (≈ 1700km) 3. rész

A negyedik és az ötödik megálló. Ősi sírhelyek, negatív energia, automata amely elnyelte a bankkártyám, szabó, tengerpart…. Hue – Hoi An – az én hátizsákos Vietnámom

A következő megállóm Hue, rövid buszút 227 km, 4 óra utazás… Mivel eddig mindig előre lefoglaltam a szállásom, itt próbáltam ki először azt, hogy csak úgy besétáltam egy hostelbe. Mivel nincs főszezon, volt szabad ágyuk, sajnos az ötödiken, de valahogy felcipeltem a hátizsákom. Másnap reggel elmentem megnézni a Dong Khan császári sírhelyet, amely a város 7 császári sírhelye közül a legkisebb. A sírhely 6 km-re található a város központjától, és több épületből áll. Először a császár apjának emlékeképpen épített templom volt ezen a helyen, de mivel a császár 25 évesen – hatalomra kerülésének harmadik évében – hirtelen elhunyt, így ez lett a sírhelye is. Az egész helynek volt egy negatív kisugárzása, legközelebb inkább idegenvezetővel mennék, mert a képek is mutatják, hogy mennyire félelmetes az egész hely.

Ezután megnéztem az 1864-ben épített Tu Doc sírhelyet, amely 10 perc sétára van az előző sírhelytől. Itt már voltak virágok, élő zene, gyönyörű tó, templom, így ha valaki Hue-ben jár, ezt a helyet jobban javasolnám meglátogatni.

Délután még elmentem megnézni az ősi várost, azt kell mondanom, ez is egy olyan hely, ahová mindenképpen el kell menni. A városnak sok része az UNESCO világörökség része, így napokat is le lehet itt tölteni ősi sírhelyeket és régi templomokat nézegetve, de én csak erre a három helyre mentem.

Délután egy étterembe terveztem menni ebédelni, de mivel egy bankautomata elnyelte a bankkártyám, így az egész programom megváltozott. Visszamentem a hostel-embe, ahol a recepciós segítségét kértem. Felhívtuk a bankot, ahol azt mondták, el kell oda mennem és kitöltenem egy formot. Másnap reggel 8-ra már volt egy buszjegyem egy másik városba, így ez elég kellemetlenül érintett. Azt mondták két nap múlva kapom vissza a kártyám. Egy óra könyörgés és rengeteg ok felsorolása után ott volt a bankkártyám. Azt tudom ajánlani azoknak, akikkel ez megtörténik, hogy ha egy helyre érkezünk, mindig az első napon próbáljuk a bankautomatát, ne az utolsó napon, mielőtt elmegyünk. A kártya nem veszik el, visszaadják, de ha elnyeli az automata és van két napunk még az adott városban, akkor nem kell aggódnunk a lassúság miatt. Persze azt mondták, hogy követni kell a szabályzatukat, a manager elvitte a kulcsot, … valahogy mégis rábeszéltem őket, hogy nekem azon a napon kell még. A hostel recepciósa nagyon kedves volt, azt mondta ne aggódjak, visszaadják a kártyát, és addig mindent fel tudnak nekem írni, de próbáljak meg érvelni amellett miért kell még ma. Igazából semmilyen érv nem segített. Jött egy manager, akinek azt mondtam, egy ilyen nagy bank, mint az ACB képes kell legyen nekem visszaadni a kártyámat még ma. Talán a puncsolással beszéltem rá őket arra, hogy hozzák vissza a kártyámat.

Valóban el lehet tölteni több napot is a városban, de azok után ami történt, mindenképpen úgy éreztem, hogy tovább kell állnom. Így a következő reggelen elindultam Hoi An-ba, ahol a tengerpart és az óváros kis utcái kárpótoltak a sok stresszért, ami előző napon ért. A 124 km-es utazás eddigi útjaim legrövidebbje volt, sokan mondták, hogy motorral éri meg a legjobban megtenni ezt a távot, a gyönyörű kilátás miatt. Itt egy szobát foglaltam magamnak, hogy egy kicsit otthon érezzem magam, és ne osszam meg legalább 8 másik emberrel a szobámat. A buszról leszállva szokásosan “megtámadtak” a taxisok, de a térképen láttam, hogy 10 perc sétára van a szállásom. Azt sem tudták hova megyek, de mondták 2 dollárért elvisznek. Elsétáltam. Hoi An-ban rengeteg jó és olcsó szabót lehet találni, és mivel valahol útközben elhagytam a bikinim, így csináltattam egyet. Életem legjobb bikinije lett 35 dollárért, azaz körülbelül 9854 HUF-ért. Három napot öltöttem itt, imádtam a tengerpartot (nem a fő részt, mert az eléggé zsúfolt, de ajánlom a Cua Dai tengerpartot, itt kevesebben vannak, és ha az ottani étteremből rendelünk egy italt, ingyen fekhetünk a napozóágyakon. Az óváros is gyönyörű, este a lampionokkal kivilágított hajókkal utazhatunk a folyón, illetve sétálhatunk a gyönyörű hidakon.

Ha a városban vagyunk, ajánlom a Precious Heritage by Rehahn kiállítást is, amely Vietnám különböző részein készített fotókat mutat be egy világhíres fotográfus gyűjteményéből.

A hosszú utazás alatt jól esett pár napot itt eltöltenem, a város tele van turistákkal, de a tengerparton jót lehet relaxálni. Kell is, ha a következő állomásunk Da Lat. 638 km, 17 órás utazás, két órás megálló Nha Trang-ban. Ha ezt az utat választjuk, pihenjünk meg Hoi An-ban legalább három napot.

Észak-Dél Vietnám túra hátizsákkal (≈ 1700km) 2. rész

Amikor elindultam Hanoi-ból, nem tudtam mire vállalkozom. Már az első 93 km után Ninh Binh-ben elfáradtam. Életemben először béreltem motort, fürödtem vízesésben, etettem aranyos kacsákat, “lovagoltam” egy bivalyon és varrattam magamnak egy bikinit és egy új ruhát. Hanoi – Ninh Binh – Phong Nha – Hue – Hoi An – az én hátizsákos Vietnámom

7 órás alvós buszozás Phong Nha-ba…Az eddigi kedvenc helyem Vietnámba, egy olyan hely, ahová mindenkinek el kell mennie. Sosem láttam még ennyire gyönyörű természetet, mint Phong Nha-ba és sok élménnyel jöttem el onnan. Először egy éjszakára terveztem maradni, de a szállást, amit kinéztem, minimum 2 éjszakára lehetett csak foglalni. Belevágtam hát a két éjszakába, és így két és fél napot töltöttem itt. Reggel négykor érkeztem a faluba az éjszakai buszozás után, mivel a recepció csak 7-kor nyitott, így kerestem valami helyet a pihenésre. Az Easytiger-ben szálltam meg, ez volt itt a leghíresebb hostel. Ismerkedés, barátkozás szempontjából jó hely volt, de a szobám sötét volt nagyon, az ágyak sem voltak túl jók, kevés volt a hely. Bár ez nem az antireklám helye, a szállás tele volt olyan helyekkel, ahol le lehetett pihenni még pár órára. Egy függőágyhoz mentem, majd elaludtam 7-ig. Ezután rendeltem reggelit – ekkor rájöttem, hogy ez az első szállás, ahol a 180.000 dong/éj (2189 HUF) árban nincs benne a reggeli. Becsekoltam a recepción, majd vártam a 9 órás információs session-t. Ezt ajánlom mindenkinek, nagyon hasznos és bárki csatlakozhat, nem kell hogy itt szálljunk meg. Kaptunk egy térképet, és már 10.30-kor mehettünk is egy barlangba. Nyolcan indultunk el, ennyien osztoztunk a hajóbérlés árán, ami 360.000 dong volt (4379 HUF) + a barlang belépő díja fejenként 150.000 dong (1824 HUF). Az egyetlen barlang, aminek a megközelítéséhez csak egy hajó elég, mehetünk papucsban, semmi erőfeszítésbe nem telik, hogy megnézzük milyen is a Phong Nha barlang.

Körülbelül egy órakor értünk vissza a szállásra, ekkor már megbeszéltem pár utazóval, hogy elmegyünk megnézni a naplementét a Farmstay-re. Körülbelül 10 km-re volt, biciklivel jutottunk el odáig. Az Easytiger-ben ingyen lehetett biciklihez jutni, nem a legszuperebb biciklit adták, de eltudtam tekerni a Farmstay-ig. A naplemente valóban gyönyörű volt, ajánlom mindenkinek., aki erre jár, hogy ezt nézze meg.

Másnap az egyik lánnyal kitaláltuk, hogy bérelünk motorost motorral, és bejárjuk a környéket. Figyelmeztettek, hogy az utakon otthon kell lennünk, mert sok a kanyar, a kő…igazuk is volt. A szálláson rengeteg fiatalt láttam horzsolással, sebekkel, azóta is tartok a motortól. A motorossal sem volt egyszerű, de legalább tudták merre kell menni, és ismerték az utakat. Az egész napért körülbelül 360.000 dongot fizettünk (4379HUF), ez volt egyébként a legdrágább napon is az utazásom alatt, de a látványért és a biztonságomért megérte (az első napon mondták, hogy 7 órára van a rendes kórház, és nekünk kell kifizetni a taxit odáig). Először a botanikus kertbe mentünk (40.000 dong volt a belépő – 486 HUF), szerettem volna fürdeni a vízesésben. Kissé csúszós volt, de megérte, a víz nagyon frissítő volt a melegben.

Ezután a Paradise barlangba mentünk. Erre a napra már fontos volt a sportcipő, ehhez a barlanghoz elég sokat kellett sétálni hegynek felfelé, majd a bejárat után rengeteget lépcsőzni lefelé. Viszont ez is megérte, sosem láttam még ennyire szép formákat egy barlangban. A belépő 250.000 dong volt (3041 HUF).

A barlangot gyorsan be lehetett járni, inkább az eljutás odáig volt nehezebb. A kinti melegben sétálni, hegynek felfelé menni nem túl kellemes, de ezért cserébe a barlang gyönyörű és a természetes légkondicionálónak köszönhetően nagyon jól esik bent sétálgatni.

Az utolsó megállónk a sötét barlang volt. Ide a belépő elég drága volt, 450.000 dong (5475 HUF), és egy két órás élménytúrát foglalt magába. Először Zipline-nal eljutottunk a barlang bejáratához (a zipline végén semmi nem volt amilelassított volna, így elég kellemetlen megérkezés volt, de ezt is kipróbáltam). Itt még kellett úszni körülbelül 10 métert, majd besétáltunk a sötét barlangba, lámpával a fejünkön. Körülbelül 10 perc alatt eljutottunk a sármedencéhez, egy helyhez, ahol megfürödtünk a sárban. Izgalmas volt, hogy azt sem tudtam hova lépek, kicsit félelmetes is, mert valami puha is volt a talajon. Ennek ellenére úsztam egyet a sárban, majd kifelé menet próbáltunk nem elcsúszni. A kinti vízben kicsit letisztítottuk magunkat, majd kayaba ültünk és próbáltunk evezni. Én egy fél evezőt kaptam, a német lány, akivel a napot töltöttem, egy egész evezőt kapott. Nem evezésre születtem, de valahogy eljutottunk a másik oldalig. Itt még volt fél óránk úszni, kayakozni, de én csak egy tusolásra vágytam. A túra végén megkerestük a motorosainkat, és elindultunk vissza a faluba.

A faluba visszaérve beültünk egy kávézóba és azon gondolkoztunk mit lehetne még csinálni. A térképre nézve megláttam egy helyet, Victory Road Villas, 20 perc sétára volt úszási lehetőséggel, naplementével. Elsétáltunk ide, majd kértünk egy italt, gyönyörködtünk a látványban. A folyó mellett volt, megkérdeztem lehet-e a folyóban úszni. Szerettem volna még egyet csobbanni, habár mivel nem vagyok jó úszó, nem szeretem a folyókat. Amikor elmentem a mosdóba, megláttam a hely belső medencéjét. Gyönyörű volt, megkérdeztem hogy az a szállóvendégeknek van-e. Erre azt mondták az Nekem van. Gyorsan szóltam a német lánynak, bevittük a cuccainkat és csobbantunk egyet a medencében. Mindketten megígértük magunknak, hogy egy nagyon pozitív visszajelzést írunk majd a helyről.

IMG_20180618_181546 — A frissítő dinnyelé

IMG_20180618_183237 — Victory Road Villas – medence

Még itt megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra. Egy zuhany után eldőltem az ágyban, pontosan tíz órakor. 🙂

Másnap reggel a német lány tovább indult Hue-be a reggeli busszal, én a három órásira vettem jegyet. Elbicikliztem a “kacsa élmény” nevű helyre. Falusi lány vagyok és láttam már kacsát, de ez az élmény akkor is jó volt. Kacsákat etettem, kaptam kacsa-masszázst, majd “lovagoltam” egy bivalyon (Bivagoltam?). A bivaly nagyon cuki volt, a szemében láttam, hogy semmi kedve hozzám, de gondolom naponta legalább tíz turistát lát. Már a biciklizés is élmény volt, az utak borzasztóak voltak, de talán ha sokan mennek majd oda, és fellendül a turizmus, lesz forrásuk az utak javítására is.

Ezután már csak visszabicikliztem a szállásra, lezuhanyoztam és vártam a buszt. A 3 órás busz olyan 4 körül jött, de már kezdek hozzászokni ehhez. Azt mondták 5 percet késik… Megszokás kérdése az egész, nem sietek sehova egyelőre. A legjobb élményeket eddig Phong Nha-ban szereztem, remélem visszamegyek egy nap és egy 2 napos barlangtúrát is kipróbálhatok, amikor barlangban alszunk. Itt található a gyönyörű Son Doong barlang is, de ahhoz hogy oda eljussunk előre regisztrálni kell és a túra 3000 dollárba kerül (835.380 HUF). Hát legalább már tudom mire gyűjtök legközelebb :). A következő megállóm Hue, rövid buszút 227 km, 4 óra utazás…

Észak-Dél Vietnám túra hátizsákkal (≈ 1700km) 1.rész

Amikor elindultam Hanoi-ból, nem tudtam mire vállalkozom. Már az első 93 km után Ninh Binh-ben elfáradtam. Életemben először béreltem motort, fürödtem vízesésben, etettem aranyos kacsákat és “lovagoltam” egy bivalyon. Bölényegeltem?
Hanoi – Ninh Binh – Phong Nha – Hue – Hoi An – az én hátizsákos Vietnámom

Ha valakinek 2-3 hét adatik is meg, mint nyaralásra szánt idő, Vietnám hátizsákos körbejárását teljes szívvel tudom ajánlani. Mindenkinek más fog tetszeni az út alatt, de azt le tudom írni ebben a posztban, hogy nekem mi tetszett nagyon, és hogyan szerettem bele egyre jobban az országba.

Hanoiból az esti vonattal indultam Ninh Binh-be. Sokan mondták, hogy ne vonatozzak, busszal menjek, de úgy gondoltam erre a rövid távra kipróbálom a vonatot. Az is hozzájárult a döntésemhez, hogy vasutas családból származom, szeretem kipróbálni más ország vonatait: hát a vietnámi vasutat nem fogom szeretni. Az állomáson egy fiatal srác levette rólam a nagy hátizsákot, majd mondta, hogy kövessem. Megmutatta hol az ülőhelyem – nem volt bonyolult megtalálni – majd pénzt követelt, amiért cipelte a hátizsákom. A tanulság, hogy ha le is akarják venni a hátizsákodat az állomáson, te ezt ne engedd, mert legtöbbször nem “igazi” a segítség. Persze nekem az jutott eszembe, hogy egyszer a nyugatinál egy fiatal srác segített levinni a metróba a bőröndömet, aztán csak elköszönt. Szóval harminc felé közeledve is megmaradt bennem a gyermeki naivitás, de elfogadom és csak jót nevetek magamon. Ninh Binh-be érve felhívtam a hostelt, ahova foglaltam a szállást, hogy megérkeztem és ki tudnának-e jönni elém. Ezt azóta többször kipróbáltam, ha kérjük, sokszor kijönnek elénk, és ezért nem számolnak fel semmi extrát. Ezzel szemben a taxisok meglátva, hogy nem vietnámiak vagyunk, háromszoros árért visznek bárhova.

Az első reggelem Ninh Binh-ben. Ekkor jöttem rá, hogy minden legalább 10 km-re van. Ez csütörtöki nap volt, azon a héten hétfőn ültem először motoron, az egyik diákom és egy másik tanár tanítgattak. Reggeli után a szobában üldögéltem, majd körülbelül egy óra múlva lementem és kértem egy motort. Amikor ráültem, biztosan furcsa arcot vágtam, mert a tulajdonos megkérdezte, hogy tudok-e motort vezetni. Erre beindítottam a motort, válaszoltam egy igennel, és már ott sem voltam.

Az első fél óra nehéz volt, a forgalomban motorozni, tudva, hogy ők hogyan motoroznak, félelmetes volt. Eljutottam a benzinkútig, ott volt egy nehéz U-kanyar, aminél a motor majdnem kirepült alólam, de utána valahogy belejöttem. Először Tam Coc-ba mentem, ehhez egy kicsit autópályán is mennem kellett, vagy valami olyasmin, de fél óra alatt megtettem a 10 kilómétert. Sajnos minden kanyarnál meg kellett néznem a térképet, nagyon nehéz volt úgy motorozni, hogy azt sem tudom hol vagyok.

Haladunk előre 🙂

Tam Coc-ban egy nagyon szép hajós túrára mentem, 2-3 barlangon át, nagyon szép tájjal körülöttem. Ekkor hallottam, hogy a “normál” hajóstúrák 2-3 órásak, ezért döntöttem úgy, hogy más hajóstúrára nem megyek, mert ez 1,5 óra volt, de pont elég. Ezután a közeli Hong Mua hegyhez mentem. Az egyik turista ellátott pár tanáccsal a parkolással kapcsolatban. Azt mondta többször próbálnak majd megállítani, de a jegyirodánál ingyen parkolhatok. Az első helyen, ahol megpróbáltak megállítani, könnyen elengedtek, de a második helynél egy idősebb férfi kiugrott elém, nem engedett el a motorral, és majdnem elütöttem. Nagyon féltem, mert agresszív is volt, de aztán látta, hogy majdnem átmentem a lábán és továbbengedett. Aztán az jutott eszembe, inkább fizettem volna 10000 dong-ot, mint hogy ennyire agresszíven próbáljanak megállítani.

Másnap is megtettem ezt az utat, akkor már nem is volt ott senki, aki megállított volna. Talán ezt meg kellett élnem, másnak nem volt ilyen tapasztalata. A jegyirodánál valóban ingyen parkolhattam. Az ötszáz lépcső felfelé eléggé fárasztó volt, főleg azért is, mert a lépcsők nagyon magasak voltak. Nem hiszem, hogy a kis ázsiai emberekre szabták, de még nekem is feladta a leckét. Felérve azonban hamar megláttam, hogy mennyire megérte a fáradalmat, hogy megmásszam ezt a hegyet.

Itt már magabiztos voltam a motorral, ezért úgy gondoltam elmegyek a 20 percre található Hoa Lu ősi városhoz is. Itt már biztos voltam benne, hogy ingyen parkolhatok, csak letettem a motort és körbesétáltam. Nem mentem be az ősi templomokba, mert ezen a napon már sokalltam a kiadásaimat, de aztán másoktól hallottam is, hogy jobb ha nem fizetsz a belépőért. Így is készítettem gyönyörű képeket, és a helynek valahogy megvolt az ősi hangulata.

Hoa Lu után visszamentem a városba, innen egészen egyszerű volt visszajutni, az út egészen széles volt, így kipróbáltam milyen gyorsan merek menni a motorral. A kanyar után egy kóbor tehén, vagy a kisutcából kikanyarodó motoros azért okoztak meglepetést, de szerencsére nagy baj nem történt. Pont a szállásomhoz visszatérve kifogyott a benzin – ezt egész nap nem néztem – bocsánatkéréssel adtam vissza a kulcsot, csak annyit kérdeztek hol a motor. Mondtam, hogy itt, ne aggódjanak, pont a sarkon fogyott ki a benzin. A motor egyébként 7 dollárba került (1949 HUF), plusz 30.000 dong (364 HUF) volt a tankolás egész napra. Ebben a városban valóban nincs sok megoldás a közlekedésre, bár láttam sok turistát biciklivel. A biciklibérlés egy napra körülbelül 40.000 dong (486 HUF). Ez az egy nap nagyon sok élménnyel és gyönyörű képekkel zárult, de hamar rájöttem, hogy túl sok napra maradtam Ninh Binh-ben. Volt még 1-2 hely, amit még megnéztem volna, de egy órára voltak, vagy 40 percre, így inkább kihagytam. Másnap visszamentem a Hong Mua hegyhez és készítettem pár képet. Kimentem vacsorázni az egyik helyi kifőzdébe, majd sétáltam egyet a szállás körül.

Amikor eljött az idő a tovább indulásra, a hostel tulajdonosa kivitt a buszhoz, 7 órás alvós buszozás következett Phong Nha-ba.

Vietnám csodálatos barlangjai itt vártak rám.

Tedd jobbá valaki életét!

Az hogy a világ jobb vagy rosszabb hely lesz-e a jövőben, rajtunk múlik.

Mi változtatjuk meg a világot, együtt.

Ha mindenki segít egy emberen legalább, a világ máris jobb hellyé válik.

Olyan hellyé, ahol élni szeretnénk.

Mindenki elgondolkozik azon, hogyan tudna maradandót alkotni, olyat tenni aminek valóban van értelme. Rengeteg lehetőség van erre, adományozhatunk, vehetünk valami hasznosat a másik embernek, vagy megtaníthatjuk valamire, amivel jobbá tudja tenni az életét. A világot mi tesszük jobbá, utánunk a gyerekeink, akiket megtanítunk rá, hogyan tudják jobbá tenni a világot. Az első lépés valakinek segíteni, akinek szüksége van rá.

Ha nem az egész világot akarjuk megváltoztatni a mai napról holnapra, akkor kis erőfeszítéssel is nagy dolgokat érhetünk el. Többször adtam az étkezési utalványom utcán kolduló embereknek, adakoztam alapítványoknak, vagy olyannak vettem valamit, akinek valóban szüksége volt rá. Sosem gondoltam, hogy ezzel nagy változást vittem valaki életébe, de talán igen, sosem tudhatom. Ma már minden apró változásban hiszek, hiszem, hogy előidézhet egy nagyobb változást. Ma arra bátorítok mindenkit, hogy legalább egy ember életét tegye jobbá valahogyan. Ez nem csak a két félnek pozitív, aki látja-hallja inspirálódik és talán segít valaki máson. Ha látják, hogy megsegítünk valakit, mások is úgy érzik majd, hogy ezt nekik is meg kell tenni. Így terjed el a “szokás” és tesszük jobbá a világot, mert odafigyelünk a másik emberre. Amikor Vietnámba jöttem, nem gondoltam, hogy megváltoztatom valaki életét – a sajátomon kívül, de segíteni akartam. Néhány nappal ezelőtt eljöttem Hanoi-ból. Nem tudtam mindenki előtt “beszédet “tartani, mert nagyon megszerettem az embereket, de üzenet írtam nekik a vonatról. A diákjaimnak ezt írtam:

“Folytassátok az angol tanulását, meglátjátok kinyílik előttetek a világ – csak úgy mint előttem”

Erre több választ, lájkot is kaptam, de a legjobban az egyik diákom válasza gondolkoztatott el. Azt írta, hogy inspiráltam, ezt köszöni szépen. Mostantól keményebben tanul majd angolul és nem hagyja abba, amíg folyékonyan nem fog tudni beszélni. Egy valaki életét tehát biztosan jobbá tettem. Remélem a többiek is megfogadják legalább 1-2 tanulási ötletemet, ezzel pedig segítettem nekik, hogy jobb munkájuk legyen a jövőben. Remélem Ho Chi Minh city-ben is inspirálok majd valakit, és ha később visszamegyek az irodai állásomhoz, azért leszek boldog, mert tudom, hogy már valaki életét jobbá tettem. Persze addig is remélem, több diáknak tudok majd segíteni, most már teljes mértékben látom az értelmét annak, hogy angolt tanítsak – attól függetlenül, hogy nem anyanyelvi szinten beszélem a nyelvet. Látom, hogy tudok motiválni embereket és a diákjaim közül sokakat sikerült.

Fontos, hogy megtaláljuk a módját, hogyan tudunk valakinek segíteni. Más emberek ebből ihletet nyernek és ők is segíteni akarnak majd. Nézz körül a környezetedben és segíts valakinek, akinek szüksége van rá. Nem kell nagy dolgokra gondolni, lehet csak egy barátnak van szüksége rád, lehet, hogy egy idegennek.

Néhányan hallottak már arról, mit is csinálok Vietnámban és megkerestek, hogyan lehet itt angolt tanítani önkéntesként…

Önmagunk megismerése és a boldogság keresése

Mindenki boldog akar lenni, persze sokan nem tudjuk/tudják mit is jelent az pontosan. Vannak aki tárgyi értékekben mérik ezt, mások a hírnévben hisznek. Én abban hiszek, hogy az emberi kapcsolatok tesznek boldoggá, az, hogy képesek vagyunk kommunikálni, élményeket megosztani, szeretni.

Még mindig próbálom jobban megismerni magam, de azt már látom, hogy bárhova beilleszkedek, ha akarok. Sok barátot szereztem itt Hanoi-ban az egy hónap alatt, és nehéz szívvel hagyom itt őket. Segítettek leküzdeni sok félelmet, rengeteg vidám pillanatot szereztek, és sokat tanultam tőlük. Nincs annyi élettapasztalatom, hogy biztos recepttel álljak elő az olvasóimnak, de pár gondolatot meg tudok osztani.

A legtöbbször az segített, ha kiléptem a komfort zónámból. Nem kellett nagy dologra gondolni, elég volt egy új étel kipróbálása, főzés, sütés, vagy csak egy múzeum meglátogatása. Rájöttem, hogy sütni jobban szeretek, és a múzeumban nem szeretem ha hosszú sorokat kell olvasnom, inkább az audio-guide-ot preferálom. Ezek kis dolgok, de nem jöttem volna rá magamtól, ki kellett próbálnom. Szeretek utazni, de magát az utazást nem szeretem, legyen szó vonatról, buszról, vagy repülőről. Szeretek kipróbálni új dolgokat, ha tanulok valami újat, az mindig boldoggá tesz. A tanulás és a barátaim az életem, az emberek körülöttem akik tanítanak, biztatnak. Fontos, hogy jól válasszuk meg a barátainkat, olyanok legyenek akik energiát sugároznak, ne olyanok akik az energiát elszívják. Figyeljünk oda arra, hogy sok “én” kezdetű mondatuk van, vagy kérdeznek rólunk is, mert ez is sokat elmond a másik emberről. Nekem volt olyan barátom, aki mindig magáról beszélt, akkor is panaszkodott, ha segíteni akartam tanácsokkal, kifogásokat keresett. Az ilyen barátok nem fognak hozzásegíteni minket sem önmagunk megismeréséhez, sem a boldogsághoz. A boldogságot sokan irigylik is, ha mosolyogsz az másnak gondot jelenthet. Ez ne vegye el a kedvünket, el kell fogadni, hogy nem mindenki képes erőfeszítéseket tenni a boldogságért. Pedig ez sem jön ingyen és egyik napról a másikra, mert dolgoznunk kell érte.

Egyszer munka után hazatérve eszembe jutott, hogy kiakarok próbálni valami újat, de lusta vagyok elmenni otthonról. Kerestem az interneten egy meditációt, készítettem egy forró fürdőt gyertyákkal, és meditáltam. Azóta rendszeresen meditálok, mert annyira megszerettem. Lehet, hogy az új dologhoz ki sem kell mozdulnunk otthonról. Ugyanígy jöttem rá, hogy a “nyers” truffle golyó a kedvenc édességem. Kipróbáltam, elkészítettem, teljesen vegán (ha esetleg van vegán barátnőnk – nekem több is), azóta is imádom. Tudnunk kell kik vagyunk, ehhez új szituációkat is kell keresnünk. Ha társaságba megyünk, egyértelművé válik, hogy a csendesebb típusúak vagyunk, vagy a hangosabbak. Keresnünk kell az emberek visszajelzéseit is. Egyszer körbe kérdeztem az ismerőseim, milyen két negatív és egy pozitív tulajdonságomat tudnák kiemelni. Ez a kis “kutatás” ráébresztett, hogy néha idegesítően viselkedtem, túl makacs voltam és sokszor nem akartam meghallgatni a másik felet. Az egész kérdezősködés nem olyan borzasztó, mert a végén ott egy pozitívum, amit kiemelnek, de fontos, hogy olyan embert kérdezzünk, aki jól ismer minket (gyerekkori barát, testvér). Rengeteg személyiségfejlesztő könyvet olvastam, és folyamatosan dolgozom önmagam megismerésén. Miközben kipróbálok új dolgokat, boldogabb is leszek, mert elégedett vagyok önmagammal, azzal, amit csinálok. A személyiségtesztek is segíthetnek, de elég időigényesek, és olyan érzésem lesz, mintha iskolában ülnék és tesztet írnék.

Önmagunk megismeréséhez fontos megfigyelnünk a viselkedésünket különböző szituációkban. Mi az, ami idegesít minket, mi az ami megnyugtat? Hogyan tudjuk kiküszöbölni az idegesítő elemet, a negatív energiát? Én sok embernek megmondtam, hogy nincs szükségem a negatív energiára, és lehet rossz néven vették az őszinteségemet, de elég idős vagyok ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: “Nekem a negatívumok nem kellenek”. Olyan emberek kellenek, akik támogatnak, akik felsegítenek ha elesek, nem nevetnek rajtam. Ha pedig egyedül vagyok, tudnom kell, hogy hisztizni fogok mert elestem, vagy felállok és jót nevetek. Én az utóbbi típus vagyok, legtöbbször csak jót nevetek magamon. De tudom, hogy felállok, pedig évekkel ezelőtt még hisztiztem. Nem változunk egyik napról a másikra, nem leszünk boldogok holnap, mert ma eldöntöttük. De ha teszünk érte, ha meg akarjuk magunkat ismerni, azt az embert akik vagyunk, akivel a legtöbb időt töltjük, akkor közelebb kerülünk a saját boldogságunkhoz.

Ne féljünk a változástól, önmagunktól, a boldogságtól, járjunk nyitott szemmel és keressük az új lehetőségeket!

Ajánló: Az élet művészete

Hogyan tanuljak meg egy idegennyelvet?

English-version

Az iskolában megtanulhatjuk a nyelvtant, sok szódolgozatot írhatunk és válthatunk pár mondatot a tanárunkkal. Ez elég kényelmesnek tűnhet, de nem mindig lehet elég. A legegyszerűbb, ha magán tanárhoz is járunk, vagy extra angol kurzusra iratkozunk be, de ezt nem mindenki teheti meg. Milyen egyéb lehetőségek vannak?

Előző posztomban arról írtam, mennyire fontos, hogy megtanuljunk egy idegennyelvet, és ez mennyire nagy változásokat hozhat az életünkben. Nem mindenki tanul ugyanúgy, minden ember más módszert preferál. A lenti posztomban több lehetőséget írok le, leginkább azokat, amik nekem segítettek.

Legyél olyanokkal, akik nem beszélik a te anyanyelvedet

Könnyű ezt mondani, de mi a helyzet, ha nem külföldön élünk, vagy hogyan kezdjünk ehhez hozzá? Az expatok közössége minden városban megtalálható. A fővárosokban könnyebb expatokat találni, de a kisebb városokban is ott vannak. Rengeteg oldal áll rendelkezésünkre, hogy találkozhassunk velük egy kis gyakorlásra. Én sokat használtam a couchsurfing-et, az applikációban már elérhető egy “Hangout” – Lógjunk együtt Opció, aminek a segítségével rengeteg utazóval találkozhatunk. Ezek az emberek nagyon hálásak, ha megmutatsz nekik egy helyi nevezetességet, vagy egy helyiek által kedvelt kávézót. Én régen programot szerveztem a Couchsurfing-en, majd egy egész napot tölthettem pár angol utazóval Budapesten. Csak sétáltam velük, megmutattam a várost, közben pedig gyakoroltam az angolt. A Hangout-tal már egyszerűbb, mert kiválaszthatjuk, hogy mit szeretnénk csinálni és az elérhető emberek ehhez csatlakozhatnak. Lehet, hogy csak egy ebédre, kávéra van időnk, miért ne nézzük meg, hogy van-e utazó a közelben aki csatlakozna?

Ne gondoljuk, hogy az angol tanár megtanul helyettünk angolul, a nyelvtanulásba időt és energiát kell fektetni.

Másik weboldal, amit szerettem, az a meetup. Elég sokféle programhoz lehet csatlakozni, itt az események előre meg vannak szervezve, illetve nem mindegyikhez lehet ingyen csatlakozni, így érdemes elolvasni a leírást. Nagy előnye az oldalnak, hogy például ha vállalkozókkal akarunk találkozni, akkor leszűkíthetjük az érdeklődési körünket az adott témákra. A Meetup-hoz hasonló oldalakat lehet találni külön egy-egy országra is. Svájcban például ez volt a Glocals, így érdemes ezt is megkeresni az adott országban ahol vagyunk. A Facebook-on szinte minden városban vannak expat közösségek, itt is csatlakozhatunk 1-1 programhoz, vagy csak megkérdezhetjük a csoporttagokat ki szeretne inni velünk egy sört. Sok városban elérhető a Language Exchange is. Az egésznek a lényege, hogy az adott nyelven kelljen beszélned, és ne legyen más opció.

Nézz filmeket az adott idegennyelven

Szórakozás és tanulás egyben. Ha úgy érzed a szinted még nem megfelelő ehhez, nézz olyan filmet, amit már láttál – felirattal. Őszinte szívvel ajánlom a vígjátékokat, ne kezdjük a sci fi-vel, mert el fog menni a kedvünk azonnal. Ha túl hosszúnak találunk egy mozifilmet, és úgy érezzük megunnánk, mert nem értjük, nézzünk sorozatot. Nagyon jó kezdésnek a Friends, a How I met your mother vagy a Desperate Housewives. Természetesen mindenki válasszon a maga ízlésének megfelelően, de én ezeket nagyon szerettem angolul nézni. Egy idő után minden sorozatot angolul néztem, mert a magyar szinkronra általában 1-2 hetet kellett várni, én pedig már nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Ha már jobb az angolunk, nézhetünk tévés bakikat a youtube-on, vagy dokumentumfilmeket is, esetleg megpróbálhatunk egy sci-fit.

Olvass könyvet, újságot az adott idegennyelven

Ha angolt, vagy németet tanulunk, könnyebb dolgunk van, mert rengeteg minta újságot, brossúrát lehet kérni az adott nyelveken, én sokat csináltam ezt is. A könyvtár is megoldás lehet, de szerettem a próba újságok rendelését. Az első könyveket amiket angolul, vagy németül olvastam, könnyebb témákból választottam, mint a romantikus sztorik. Ha például kiutazunk az adott országba nyaralni, vagy már ott is élünk, rengeteg ingyenes lapot is beszerezhetünk. Nem kell minden szót megértenünk, de ha már a címet sem értjük, nézzük meg a szótárban. Válasszunk olyan könyvet, ami a szintünknek megfelelő, lehet könnyített olvasmány is, ha könyvről van szó. Ha kezdők vagyunk az apróhirdetések a legegyszerűbbek, mert ott általában valaki valamit keres, vagy kínál. Budapesten a nyelvtanuló börzén is mindig sok érdekes dolgot tudtam beszerezni, amiket utána hetekig olvasgattam. Megoldás lehet egy levelezőtárs is az adott országból, aki küld nekünk egy magazint, vagy újságot. Ha nem szeretünk olvasni, ne adjuk fel, a fenti két megoldás is aranyat ér.

Összességében pedig: állítsuk át a telefonunkat az adott nyelvre, ha bátrabbak vagyunk, a PC-nket is. Iratkozzunk fel napi X szó hírlevekre, szerezzünk be sok ingyenes anyagot. Ha nem szeretünk körmölni, magolni, menjünk expatok közé és hagyjuk, hogy ők tanítsanak meg minket.

Fontos, hogy türelmesek legyünk önmagunkhoz, ez egy hosszabb folyamat, de ha élvezettel tanuljuk anyelvet, az idő gyorsabban telik majd, és egy nap majd csak azt vesszük észre, hogy folyékonyan beszéljük az adott nyelvet.

How to learn a new language?

You can learn grammar in school, write vocabulary tests or speak a few sentences with your teacher in the foreign language. This sounds very comfortable, but sometimes it can not be enough. One of the easiest ways is to find a private tutor, or register for an extra language course, however not everyone can afford this. What other options are available?

Learning a new language can change your life, you can meet people you wouldn’t have met and you can have lifelong friendships just because you learnt a new language. Not everyone is able to learn in the same way, and not everyone prefers the same method. Below I will share what methods helped me the most (English is not my mother tongue).

Be with those who doesn’t speak your mother tongue!

It is always easy to look at your friend next to you, and ask: How do you say this and that? However if you are alone, and others can’t speak your mother tongue, the only option for you is to speak in the foreign language. You do not have to be a walking dictionary, and no-one will expect that from you, but it is important to be able to describe words you don’t know or you don’t remember. Is it better to check it on your mobile? Of course, but don’t do it! Try to understand explanations in that language too. And you do not have to understand every word all the time!

It is easy to say: “Practice with foreign speakers”, but, how can you find those in your country? Expats are everywhere. It is easier to find them in the capitals, but they live in smaller cities too. There are plenty of websites to look for them. I was using the Hangouts function on the ‘Couchsurfing’ app, or just creating an event on the website. I looked around for travellers and offered to show them Budapest (I studied here). In the end I was practising English the whole day and made new friendships with some foreigners (if you know nice places to visit, you can show them to some expats who would be very grateful to join a ‘local’ guide). In the Hangouts section on ‘Couchsurfing’ you can choose what you would like to do: eg. I want to have a beer, go for a walk, dance salsa, etc. Even if you only have time for lunch, or a coffee, why don’t you check if any travellers or expats are around to help you practice the language?

Do not think, that the teacher will learn the language instead of you. You have to invest your time and effort into it.

Another website is ‘Meetup’. You can join groups based on topics, hobbies or, you can just join events. You should probably read the descriptions because some events are not free, and you might need to pay a membership fee in some groups. For example, if you want to meet entrepreneurs, musicians or computer enthusiasts you just need to look for the right group.

You can find Meetup groups in many countries, some even have their specific websites (eg. Switzerland has ‘Glocals’). Another easy way is to join Facebook groups, you can join events or create your own. In many cities they organize Language Exchange events as well, so it is worth checking to see if they have meetings in your city. The main point here is for you to spend time with the people who speak the language you want to learn, and “forget” your language for a few hours.

Listen to radio, watch movies, TV shows or short videos!

You have to enjoy learning a new language, therefore look for a TV series or movies that you are interested in and watch them with subtitles. If you are a beginner, start with a movie you have already seen. I can recommend comedies, these are the best to start with, as a Star Wars like movie can be difficult to understand. If you start to watch a movie and you don’t understand anything, this could make you feel uncomfortable, so either change the movie or take a break and watch short videos on Youtube. TV shows are always a good choice, because they are not that long, and you usually have one week to figure out what the episode was about until the next episode goes live.

Read books, newspapers, magazines!

You can buy books, it doesn’t matter if they are second hand, or you can go to the library. The easiest option is to start with a romantic novel, or something for teenagers, as these can be easier to understand. There are websites specialized on how to get free materials. I am not sure if these are available in every country, but worth a try. I searched online “free stuff” and I found newspaper trials, books and travel brochures (once I received a huge catalogue from a travel agency for free about visiting New York). If you have the chance to travel to a country, that speaks the language you are learning, you can be sure to find free newspapers too. You do not have to understand every word, but if you don’t understand the majority of the content, it is better to check the dictionary. Newspaper ads have simple sentence structure, so as a beginner it is best to start here. You can look for a penpal too. These days penpals usually communicate via the internet, but that doesn’t mean you can’t still send letters. You can look for audio-books too, if you do not like to read.

All in all: change the language settings on your phone and your PC. Sign up for daily or weekly newsletters, find something in that language that you are interested in. If you do not like the school environment, go out and meet the people who speak the language fluently. Do not forget to ask your teacher, teachers usually know plenty of sources for learning the language.

You will not learn a new language in one or two days, it requires effort and patience. If you enjoy learning a new language, time will pass quickly and one day you will realize that you speak the language fluently.