Kategória: Vietnám

Ha tanácstalan vagy a nyaralási célponttal kapcsolatban, vagy csak nem győzött még meg egyik utazási iroda sem, akkor a lenti poszt meg fog!

Olcsó!

Tudom, hogy a pénztárca sokat sír, ha kiadásokról van szó! Nos, a jó hír, hogy Vietnámban minden olcsó! Egyedül az ideút lehet kicsit drágább, de ha 2-3 hetet itt töltünk, jobban kijövünk anyagilag, mint egy európai városban. Hotel szobát már 3-4 ezer ft körül kapunk/éj, hostelben pedig fele ennyiért vagy néhol még olcsóbban kapunk ágyat. Ezekben legtöbbször benne van az ázsiai reggeli is, ami tapasztalataim szerint nem nagy adag, de isteni finom és laktató! Meg persze ingyen van (benne van az alapárban)! A szálláson kívül a másik fontos dolog az étel. Ha olyan helyen szállunk meg, ahol a turisták nagy része, turista árakon ehetünk, de ez is pár száz forintot jelent főétellel, levessel, teával (sok helyen a levest és a teát ingyen automatikusan kihozzák a főétellel). Az ételek nagyon finomak, laktatóak, de az utcai árusokat nem mertem kipróbálni csak a helyiekkel; ehhez ajánlom, hogy mindenki kérdezze meg a szállását, ahol van. A harmadik dolog pedig az utazás. A több száz kilométeres éjszakai buszjáratokon átlagosan 2ezer forintot költöttem, némelyik drágább volt, némelyik olcsóbb. A hostel/hotel-en keresztül a legjobb foglalni, ahol épp megszálltunk. Sokszor aznapra is tudunk foglalni, persze főszezonban minél hamarabb tudjuk a tovább indulás napját, annál jobb. Persze aki megteheti, az foglalhat teljes ellátásos utakat, ahol az utazáson kívül benne van az idegenvezető és az ellátás is az árban. Ha a piacon, utcán szeretnénk vásárolni, készüljünk fel arra, hogy az arcunkra nézve áraznak, tehát néhol többszörös árat elkérhetnek egy kiló mangóért (nekünk 1800ft-nál kezdődik, a helyieknek 180 Ft), de ezt kikerülve vásárolhatunk CircleK vagy BigC áruházakban (vagy megpróbálhatunk alkudozni). Hoi An-ban ajánlom mindenkinek a szabókat, nagyon olcsón kiváló minőségű ruhát készítenek, vagy az uraknak öltönyt, ha arra van szükségük. 🙂

A helyi vendégszeretet!

Bárhol megjelentem, már szaladtak is a menüvel, a ventillátorral, csináltak szabad asztalt, ha nem volt, úgy éreztem magam, mint egy híresség. A minap elmentem fodrászhoz, engem maga a hely manager-e tett szebbé, annyira fontos vendég voltam a szalonban. Nos, mivel tudják, hogy mi visszük a hírt világgá, hogy mennyire kedvesek a helyiek, és nekik fontos, hogy fellendüljön a gazdaság, nagyon jól bánnak a turistákkal. Az éttermekben ahol jártam, kávézókban, mindenhol kedvesek, mosolyognak, megkérdezik ízlett-e az étel, és bármiben segítenek. Két hostelben megkérdeztem, tudnak-e segíteni eljutni az állomásról a szállásig, és mindkét helyről jött valaki (az egyik helyen maga a hostel tulajdonosa) aki elvitt a szállásig ingyen. Szóval kellemesen foglalkoznak velünk, fontosak vagyunk, az utcán pedig még képet is szeretnének velünk csinálni!

Gyönyörű természet!

Van ahol még érintetlen… Ha kilépünk Hanoi-ból, vagy elfelejtjük Saigon-t, akkor meglátjuk az ország gyönyörű természeti kincseit. Az ország közepén Phong Nha-ban sok barlang még érintetlen, az egész nemzeti parkot csak néhány éve kezdték el kiépíteni és a barlangokat megnyitni a turisták számára. A Hang Son Doong barlangba például csak előzetes regisztráció és 3000 dollár (835 ezer Ft) megfizetésével juthatunk el. Sapa rizsföldjei, a Ha Long öböl sziklái, Hoi An tengerpartja, DaLat vízesései mind-mind elérhetőek a nagyobb városokból, de a városok között még repülhetünk is, ha nincs időnk annyit buszozni, vagy vonatozni. Mindenhová eljuthatunk elérhető áron, és nem szükséges semmilyen csomagot venni az egyes utazási irodáktól, mert könnyebb megszervezni magunknak, mint gondolnánk! Mindenhol segítőkészek az emberek, és a hotelek, hostelek recepcióján is segítenek mindenben. A kéthetes észak-dél utam szinte összes helyét imádtam, mindent magamnak szerveztem, egyedül utaztam. Bővebb infó és képek itt.

Remek ételek!

Nem tartozik ide szorosan, de a Dalat-ban elfogyasztott rizspálinka volt a legfinomabb amit valaha ittam… Tehát az ételek: Rizs rizzsel. Anyukám már fogja is a fejét! Jajj, kislányom… Azt kell mondanom, hogy nem is olyan rossz. Ezerféleképpen felhasználják a rizst és valóban reggel-délben-este rizst eszek, de nem zavar. Ennek talán a sokféle szósz az oka, a különböző levesek, amik vannak a rizshez, vagy csak a fűszerezés. A rizst elkészítik tésztának, rizspapírnak, ragadós rizsnek kókusszal (jobb az íze, mint elsőre hangzik). Ezek mind-mind isteni finomak és sajnos két hónap után már csak azt nézem, hol tudok edzeni, mert bizony nő a pocak. Ajánlom a vietnámi szendvicset (banh mi), a hanoi-i halszószos tésztát (bun cha) és a helyi palacsintát (banh xeo). Italok terén ajánlom a hanoi-i tojásos kávét (mindenhol kapható nem csak Hanoi-ban), és a kókuszos kávét (cafe cot doa). Ha pedig van a közelünkben egy étterem “Vietnámi étterem” néven, ne legyünk naivak, mert ezek legtöbbször a turistáknak vannak. Ha valóban helyi étkezdébe vágyunk, a kis kék székes helyekre menjünk, akkor lesz meg az igazi vietnámi feeling. Ha nem tudjuk, hol találhatnánk ilyet, kérdezzük meg a helyieket.

Kalandok, amelyek rád várnak!

Akár egyedül utazol, akár a kedveseddel, legjobb barátnővel, baráttal… Vietnámban találtok kalandokat. Ha nem ültél még motoron, itt fogsz, sőt megtanulod vezetni is! A hajós kiránduláson egyszer csak megáll a hajó és csak annyit mondanak: “Ugorj!”. Így működik ez itt, nincsenek szabályok, csak a kalandok. Ugranod kell a vízbe. A Ha Long öbölben kayak-ozhatsz is, úszhatsz is, sok helyen az országban kipróbálhatod a snorkelling-et. Ajánlom a motorbérlést Ninh Binh-ben, ott még szükséges is, ha el szeretnél jutni bárhová is, de az ottani barátságos forgalom miatt is ajánlom. Phong Nha Ke Nemzeti Parkban bérelj egy motorost (easy rider) és indulj el barlangokat nézni! A sötét barlangnál próbáld ki a fék nélküli zipline-t, ahol egy mozgó falépcsőre kell felállni indulás előtt. Itt fürödhetsz sárban is, miközben valami puha van a lábad alatt, de nem tudod mi az és nem is látod. Biciklizz el a kacsaélményhez, etess kacsát, ülj bivalyon, ehhez olvasd el egyik előző posztomat. Ha ezek nem elég izgalmasak, akkor ajánlom a kanyoning túrát Dalat-ban. Ha egyedül utazol, rengeteg utazóval fogsz találkozni az úton, sosem leszel egyedül (persze ehhez ajánlom, hogy hostelben szállj meg). Ha többen utaztok, akkor is garantált a jókedv, az észak-dél utamon rengeteg szóló, illetve csoportos utazóval is találkoztam, az ország valóban minden utazónak kedvez.

+1 Az országnak szüksége van rád!

Felfoghatod úgy is ezt a nyaralást, hogy az itt elköltött pénzzel segítesz az országnak előrébb lépni. A vietnámi háború 1975-ben ért véget, szinte teljesen megbénította az országot és a nulláról kellett építkezniük. A háború következményei még ma is láthatóak az országon, sokadik generációs vegyi hadviselés áldozatai, földterületek, amelyeket tisztítanak a bombáktól, hogy termelni tudjanak rajta. A legfőbb bevételük a turizmusból van, ebből kell építkezniük, és az ország szépen fejlődik is. A Saigon-ban található Háború Múzeumában sok információt megtudhatunk a háborúról, de utána is olvashatunk. Ha időnk engedi, beköltözhetünk egy Homestay-be is, és taníthatunk angolt önkéntesként…

Remélem mindenkit meggyőztem és többen is már foglalják a repülőjegyet.

Na de hogyan jutottam el Saigon-ig és mit keresek Vietnámban? Így kezdődött minden…

Talán hihetetlen, de úgy jöttem el Európából, hogy talán két hét múlva sírva szaladok haza. Egy hónapos biztosítás, próba szerencse, ennyivel indultam el. Egy valóban szép életet hagytam ott, de valamiért boldogabb vagyok munka nélkül, a világ másik végén.

A 9. héten költöztem be a Saigon/Ho Chi Minh város Homestay-be. A diákok kedvesek, mind meg akarnak tanulni angolul és szeretnek az első pillanattól kezdve, mert idejöttél, hogy segíts nekik. Az első nap volt a legrosszabb, megint látni a sok alvó lányt a szobában, és rábeszélni magamat arra, hogy én nem aludhatok. Persze megtehetném, de még mindig sajnálom magamtól, nem szeretnék egész nap aludni, mint mikor megérkeztem Hanoi-ba. A meleg természetesen tehet róla, és mi mást is csinálnál helyette? De itt mindig meleg van, én nem aludhatok mindig! Mivel már két hónapja hordozgatok pár képeslapot, így aktivizáltam magam és elindultam a postára, hogy feladjam őket. Jó kifogásnak tűnt, hogy ne aludjak, bár nehéz volt elindulni, mert a szobában legalább nyolcan szundiztak, én pedig harminc percen keresztül pakoltam a táskámba, hátha időközben jó kifogást találok arra, miért is lenne jobb most aludni. Vettem egy mély levegőt és rendeltem egy motortaxit. Az applikáció elég egyértelmű, honnan-hova-rendeled. Mégis…a motoros írt nekem, hogy itt vagyok, de én láttam, hogy teljesen máshol van, hív is a mobilon. Ekkor vissza kell szaladnom a diákjaimhoz, akik elmondják, hol is vagyok. Tehát rá kellett jönnöm, hogy egy taxit sem tudok rendelni a diákjaim nélkül – de legalább nekem vannak ők. Valahogy összejött, és eljutottam a postáig. Annyi mindent szerettem volna lefotózni!!! DE…a lelkemre kötötték a Hanoi-i diákjaim (majd az itteniek megerősítették), hogy ha a telefonom a kezemben van, itt a motorosok kikapják, elviszik és volt mobil, nincs mobil. Ezért vicces módon vettem elő a telefonom: minden alkalommal jól körbenéztem, kinyitottam a táskát, körbenéztem, kivettem a telefont, szorítottam nagyon, készítettem pár képet, visszatettem a táskámba, azt jól bezártam, és büszke voltam magamra, hogy még mindig van telefonom. Erről jut eszembe a “Good job, little body” – Szép munka kishaver, a Jóbarátok sorozatból, amikor Joey franciául “tanult”. Ha nem ismeri valaki, ajánlom megguglizni.

Ezután elsétáltam a Bitexco toronyig, ide fel lehet menni, és nagyon kíváncsi voltam a városra felülről. 250.000 dong-ért (3000Ft) vettem belépőt a 49.emeleti kilátóba és a 60.emeleti Heineken múzeumba.

Csak a 49. emeletre is lehet venni külön belépőt, de az 200.000 dong, a különbség nem sok, de az a 600Ft magában foglal három sört, egyet a neveddel felcímkézve, plusz egy félliteres ásványvizet, plusz a körbevezetés a Heineken múzeumba. Elég turistás volt az egész, amit általában nem értékelek, de ezen a délutánon jól éreztem magam. Az egész annak volt köszönhető, hogy az egész élmény alatt sok kedves emberrel találkoztam, mind az ott dolgozók, mind azok, akik szintén a múzeumba mentek. A 49. emeleti kilátó nagyon szép volt, de jó képet magamról nem tudtam készíteni. Amit láttam, az egy fejlődő város – mindenhol építkezések. Ha néhány év múlva visszatérek, ez a város teljesen máshogy fog kinézni. Ezért is keresnek egyre több angolul beszélő embert, szeretnének pénzügyi központ is lenni, ehhez kell tudni angolul.

Az igazán érdekes rész pedig ezután következett, a Heineken múzeum a 60. emeleten. Egy körülbelül harminc perces körbevezetés és virtuális világ (megfőznek sörnek 🙂 után megmutatják, hogyan csapolj sört, megkóstolhatsz egy 5,6%-os és egy alkoholmentes Heineken-t. Utána két ingyen sör és egy félliteres víz jár. Ezt négy ausztrál, két pár társaságában fogyasztottam. Nagyon kedvesek voltak. Ilyenkor is ki kell emelnem, hogy azért, mert egyedül utazom, nem vagyok egyedül! Mindig emberekkel vagyok, sőt így többel is, mintha mással utaznék. Így lehet igazán barátokra szert tenni, élettörténeteket hallani, jókat nevetni.

A Heineken nekem nem fizet azért, hogy őket reklámozzam, csak az élményeimet osztom meg a blogomban, és ezt a múzeumot, a körbevezetést és a sört nagyon élveztem, ezért ajánlom másoknak is. Ezután rendeltem egy motortaxit és kicsit becsiccsentve hazamentem. Sokat mosolyogtam az úton és nem féltem a motoron. Hát ilyen sem lesz sokszor mostanában. Persze sokat fejlődtem. Először átkaroltam azt aki vezetett, aztán a vállát fogtam, ma már a motor hátulján kapaszkodom, van amikor egy kézzel! Talán lassan elérem a vietnámi szintet, amikor oldalazva ülök, magassarkúban vagyok és telefonozok…

Amikor elindultam Hanoi-ból, nem tudtam mire vállalkozom. Már az első 93 km után Ninh Binh-ben elfáradtam. Életemben először béreltem motort, fürödtem vízesésben, etettem aranyos kacsákat, “lovagoltam” egy bivalyon és varrattam magamnak egy bikinit és egy új ruhát. Hanoi – Ninh Binh – Phong Nha – Hue – Hoi An – az én hátizsákos Vietnámom

7 órás alvós buszozás Phong Nha-ba…Az eddigi kedvenc helyem Vietnámba, egy olyan hely, ahová mindenkinek el kell mennie. Sosem láttam még ennyire gyönyörű természetet, mint Phong Nha-ba és sok élménnyel jöttem el onnan. Először egy éjszakára terveztem maradni, de a szállást, amit kinéztem, minimum 2 éjszakára lehetett csak foglalni. Belevágtam hát a két éjszakába, és így két és fél napot töltöttem itt. Reggel négykor érkeztem a faluba az éjszakai buszozás után, mivel a recepció csak 7-kor nyitott, így kerestem valami helyet a pihenésre. Az Easytiger-ben szálltam meg, ez volt itt a leghíresebb hostel. Ismerkedés, barátkozás szempontjából jó hely volt, de a szobám sötét volt nagyon, az ágyak sem voltak túl jók, kevés volt a hely. Bár ez nem az antireklám helye, a szállás tele volt olyan helyekkel, ahol le lehetett pihenni még pár órára. Egy függőágyhoz mentem, majd elaludtam 7-ig. Ezután rendeltem reggelit – ekkor rájöttem, hogy ez az első szállás, ahol a 180.000 dong/éj (2189 HUF) árban nincs benne a reggeli. Becsekoltam a recepción, majd vártam a 9 órás információs session-t. Ezt ajánlom mindenkinek, nagyon hasznos és bárki csatlakozhat, nem kell hogy itt szálljunk meg. Kaptunk egy térképet, és már 10.30-kor mehettünk is egy barlangba. Nyolcan indultunk el, ennyien osztoztunk a hajóbérlés árán, ami 360.000 dong volt (4379 HUF) + a barlang belépő díja fejenként 150.000 dong (1824 HUF). Az egyetlen barlang, aminek a megközelítéséhez csak egy hajó elég, mehetünk papucsban, semmi erőfeszítésbe nem telik, hogy megnézzük milyen is a Phong Nha barlang.

Körülbelül egy órakor értünk vissza a szállásra, ekkor már megbeszéltem pár utazóval, hogy elmegyünk megnézni a naplementét a Farmstay-re. Körülbelül 10 km-re volt, biciklivel jutottunk el odáig. Az Easytiger-ben ingyen lehetett biciklihez jutni, nem a legszuperebb biciklit adták, de eltudtam tekerni a Farmstay-ig. A naplemente valóban gyönyörű volt, ajánlom mindenkinek., aki erre jár, hogy ezt nézze meg.

Másnap az egyik lánnyal kitaláltuk, hogy bérelünk motorost motorral, és bejárjuk a környéket. Figyelmeztettek, hogy az utakon otthon kell lennünk, mert sok a kanyar, a kő…igazuk is volt. A szálláson rengeteg fiatalt láttam horzsolással, sebekkel, azóta is tartok a motortól. A motorossal sem volt egyszerű, de legalább tudták merre kell menni, és ismerték az utakat. Az egész napért körülbelül 360.000 dongot fizettünk (4379HUF), ez volt egyébként a legdrágább napon is az utazásom alatt, de a látványért és a biztonságomért megérte (az első napon mondták, hogy 7 órára van a rendes kórház, és nekünk kell kifizetni a taxit odáig). Először a botanikus kertbe mentünk (40.000 dong volt a belépő – 486 HUF), szerettem volna fürdeni a vízesésben. Kissé csúszós volt, de megérte, a víz nagyon frissítő volt a melegben.

Ezután a Paradise barlangba mentünk. Erre a napra már fontos volt a sportcipő, ehhez a barlanghoz elég sokat kellett sétálni hegynek felfelé, majd a bejárat után rengeteget lépcsőzni lefelé. Viszont ez is megérte, sosem láttam még ennyire szép formákat egy barlangban. A belépő 250.000 dong volt (3041 HUF).

A barlangot gyorsan be lehetett járni, inkább az eljutás odáig volt nehezebb. A kinti melegben sétálni, hegynek felfelé menni nem túl kellemes, de ezért cserébe a barlang gyönyörű és a természetes légkondicionálónak köszönhetően nagyon jól esik bent sétálgatni.

Az utolsó megállónk a sötét barlang volt. Ide a belépő elég drága volt, 450.000 dong (5475 HUF), és egy két órás élménytúrát foglalt magába. Először Zipline-nal eljutottunk a barlang bejáratához (a zipline végén semmi nem volt amilelassított volna, így elég kellemetlen megérkezés volt, de ezt is kipróbáltam). Itt még kellett úszni körülbelül 10 métert, majd besétáltunk a sötét barlangba, lámpával a fejünkön. Körülbelül 10 perc alatt eljutottunk a sármedencéhez, egy helyhez, ahol megfürödtünk a sárban. Izgalmas volt, hogy azt sem tudtam hova lépek, kicsit félelmetes is, mert valami puha is volt a talajon. Ennek ellenére úsztam egyet a sárban, majd kifelé menet próbáltunk nem elcsúszni. A kinti vízben kicsit letisztítottuk magunkat, majd kayaba ültünk és próbáltunk evezni. Én egy fél evezőt kaptam, a német lány, akivel a napot töltöttem, egy egész evezőt kapott. Nem evezésre születtem, de valahogy eljutottunk a másik oldalig. Itt még volt fél óránk úszni, kayakozni, de én csak egy tusolásra vágytam. A túra végén megkerestük a motorosainkat, és elindultunk vissza a faluba.

A faluba visszaérve beültünk egy kávézóba és azon gondolkoztunk mit lehetne még csinálni. A térképre nézve megláttam egy helyet, Victory Road Villas, 20 perc sétára volt úszási lehetőséggel, naplementével. Elsétáltunk ide, majd kértünk egy italt, gyönyörködtünk a látványban. A folyó mellett volt, megkérdeztem lehet-e a folyóban úszni. Szerettem volna még egyet csobbanni, habár mivel nem vagyok jó úszó, nem szeretem a folyókat. Amikor elmentem a mosdóba, megláttam a hely belső medencéjét. Gyönyörű volt, megkérdeztem hogy az a szállóvendégeknek van-e. Erre azt mondták az Nekem van. Gyorsan szóltam a német lánynak, bevittük a cuccainkat és csobbantunk egyet a medencében. Mindketten megígértük magunknak, hogy egy nagyon pozitív visszajelzést írunk majd a helyről.

Még itt megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra. Egy zuhany után eldőltem az ágyban, pontosan tíz órakor. 🙂

Másnap reggel a német lány tovább indult Hue-be a reggeli busszal, én a három órásira vettem jegyet. Elbicikliztem a “kacsa élmény” nevű helyre. Falusi lány vagyok és láttam már kacsát, de ez az élmény akkor is jó volt. Kacsákat etettem, kaptam kacsa-masszázst, majd “lovagoltam” egy bivalyon (Bivagoltam?).  A bivaly nagyon cuki volt, a szemében láttam, hogy semmi kedve hozzám, de gondolom naponta legalább tíz turistát lát. Már a biciklizés is élmény volt, az utak borzasztóak voltak, de talán ha sokan mennek majd oda, és fellendül a turizmus, lesz forrásuk az utak javítására is.

Ezután már csak visszabicikliztem a szállásra, lezuhanyoztam és vártam a buszt. A 3 órás busz olyan 4 körül jött, de már kezdek hozzászokni ehhez. Azt mondták 5 percet késik… Megszokás kérdése az egész, nem sietek sehova egyelőre. A legjobb élményeket eddig Phong Nha-ban szereztem, remélem visszamegyek egy nap és egy 2 napos barlangtúrát is kipróbálhatok, amikor barlangban alszunk. Itt található a gyönyörű Son Doong barlang is, de ahhoz hogy oda eljussunk előre regisztrálni kell és a túra 3000 dollárba kerül (835.380 HUF). Hát legalább már tudom mire gyűjtök legközelebb :). A következő megállóm Hue, rövid buszút 227 km, 4 óra utazás…

Amikor elindultam Hanoi-ból, nem tudtam mire vállalkozom. Már az első 93 km után Ninh Binh-ben elfáradtam. Életemben először béreltem motort, fürödtem vízesésben, etettem aranyos kacsákat és “lovagoltam” egy bivalyon. Bölényegeltem?

Hanoi – Ninh Binh – Phong Nha – Hue – Hoi An – az én hátizsákos Vietnámom

Ha valakinek 2-3 hét adatik is meg, mint nyaralásra szánt idő, Vietnám hátizsákos körbejárását teljes szívvel tudom ajánlani. Mindenkinek más fog tetszeni az út alatt, de azt le tudom írni ebben a posztban, hogy nekem mi tetszett nagyon, és hogyan szerettem bele egyre jobban az országba.

Hanoiból az esti vonattal indultam Ninh Binh-be. Sokan mondták, hogy ne vonatozzak, busszal menjek, de úgy gondoltam erre a rövid távra kipróbálom a vonatot. Az is hozzájárult a döntésemhez, hogy vasutas családból származom, szeretem kipróbálni más ország vonatait: hát a vietnámi vasutat nem fogom szeretni. Az állomáson egy fiatal srác levette rólam a nagy hátizsákot, majd mondta, hogy kövessem. Megmutatta hol az ülőhelyem – nem volt bonyolult megtalálni – majd pénzt követelt, amiért cipelte a hátizsákom. A tanulság, hogy ha le is akarják venni a hátizsákodat az állomáson, te ezt ne engedd, mert legtöbbször nem “igazi” a segítség. Persze nekem az jutott eszembe, hogy egyszer a nyugatinál egy fiatal srác segített levinni a metróba a bőröndömet, aztán csak elköszönt. Szóval harminc felé közeledve is megmaradt bennem a gyermeki naivitás, de elfogadom és csak jót nevetek magamon. Ninh Binh-be érve felhívtam a hostelt, ahova foglaltam a szállást, hogy megérkeztem és ki tudnának-e jönni elém. Ezt azóta többször kipróbáltam, ha kérjük, sokszor kijönnek elénk, és ezért nem számolnak fel semmi extrát. Ezzel szemben a taxisok meglátva, hogy nem vietnámiak vagyunk, háromszoros árért visznek bárhova.

Az első reggelem Ninh Binh-ben. Ekkor jöttem rá, hogy minden legalább 10 km-re van. Ez csütörtöki nap volt, azon a héten hétfőn ültem először motoron, az egyik diákom és egy másik tanár tanítgattak. Reggeli után a szobában üldögéltem, majd körülbelül egy óra múlva lementem és kértem egy motort. Amikor ráültem, biztosan furcsa arcot vágtam, mert a tulajdonos megkérdezte, hogy tudok-e motort vezetni. Erre beindítottam a motort, válaszoltam egy igennel, és már ott sem voltam.

Az első fél óra nehéz volt, a forgalomban motorozni, tudva, hogy ők hogyan motoroznak, félelmetes volt. Eljutottam a benzinkútig, ott volt egy nehéz U-kanyar, aminél a motor majdnem kirepült alólam,  de utána valahogy belejöttem. Először Tam Coc-ba mentem, ehhez egy kicsit autópályán is mennem kellett, vagy valami olyasmin, de fél óra alatt megtettem a 10 kilómétert. Sajnos minden kanyarnál meg kellett néznem a térképet, nagyon nehéz volt úgy motorozni, hogy azt sem tudom hol vagyok.

Tam Coc-ban egy nagyon szép hajós túrára mentem, 2-3 barlangon át, nagyon szép tájjal körülöttem. Ekkor hallottam, hogy a “normál” hajóstúrák 2-3 órásak, ezért döntöttem úgy, hogy más hajóstúrára nem megyek, mert ez 1,5 óra volt, de pont elég. Ezután a közeli Hong Mua hegyhez mentem. Az egyik turista ellátott pár tanáccsal a parkolással kapcsolatban. Azt mondta többször próbálnak majd megállítani, de a jegyirodánál ingyen parkolhatok. Az első helyen, ahol megpróbáltak megállítani, könnyen elengedtek, de a második helynél egy idősebb férfi kiugrott elém, nem engedett el a motorral, és majdnem elütöttem. Nagyon féltem, mert agresszív is volt, de aztán látta, hogy majdnem átmentem a lábán és továbbengedett. Aztán az jutott eszembe, inkább fizettem volna 10000 dong-ot, mint hogy ennyire agresszíven próbáljanak megállítani.

Másnap is megtettem ezt az utat, akkor már nem is volt ott senki, aki megállított volna. Talán ezt meg kellett élnem, másnak nem volt ilyen tapasztalata. A jegyirodánál valóban ingyen parkolhattam. Az ötszáz lépcső felfelé eléggé fárasztó volt, főleg azért is, mert a lépcsők nagyon magasak voltak. Nem hiszem, hogy a kis ázsiai emberekre szabták, de még nekem is feladta a leckét. Felérve azonban hamar megláttam, hogy mennyire megérte a fáradalmat, hogy megmásszam ezt a hegyet.

Itt már magabiztos voltam a motorral, ezért úgy gondoltam elmegyek a 20 percre található Hoa Lu ősi városhoz is. Itt már biztos voltam benne, hogy ingyen parkolhatok, csak letettem a motort és körbesétáltam. Nem mentem be az ősi templomokba, mert ezen a napon már sokalltam a kiadásaimat, de aztán másoktól hallottam is, hogy jobb ha nem fizetsz a belépőért. Így is készítettem gyönyörű képeket, és a helynek valahogy megvolt az ősi hangulata.

Hoa Lu után visszamentem a városba, innen egészen egyszerű volt visszajutni, az út egészen széles volt, így kipróbáltam milyen gyorsan merek menni a motorral. A kanyar után egy kóbor tehén, vagy a kisutcából kikanyarodó motoros azért okoztak meglepetést, de szerencsére nagy baj nem történt. Pont a szállásomhoz visszatérve kifogyott a benzin – ezt egész nap nem néztem – bocsánatkéréssel adtam vissza a kulcsot, csak annyit kérdeztek hol a motor. Mondtam, hogy itt, ne aggódjanak, pont a sarkon fogyott ki a benzin. A motor egyébként 7 dollárba került (1949 HUF), plusz 30.000 dong (364 HUF) volt a tankolás egész napra. Ebben a városban valóban nincs sok megoldás a közlekedésre, bár láttam sok turistát biciklivel. A biciklibérlés egy napra körülbelül 40.000 dong (486 HUF). Ez az egy nap nagyon sok élménnyel és gyönyörű képekkel zárult, de hamar rájöttem, hogy túl sok napra maradtam Ninh Binh-ben. Volt még 1-2 hely, amit még megnéztem volna, de egy órára voltak, vagy 40 percre, így inkább kihagytam. Másnap visszamentem a Hong Mua hegyhez és készítettem pár képet. Kimentem vacsorázni az egyik helyi kifőzdébe, majd sétáltam egyet a szállás körül.

Amikor eljött az idő a tovább indulásra, a hostel tulajdonosa kivitt a buszhoz, 7 órás alvós buszozás következett Phong Nha-ba.

Vietnám csodálatos barlangjai itt vártak rám.

Majdnem egy hónapja Vietnámban vagyok, és most kezdem tervezni az utazásaim. Az elmúlt négy hétben szinte semmire nem kellett költeni, amire költöttem, az néhány sör, lufi és kávé volt. Az igazi hanoi-i életérzés ha a Homestay-ben tartózkodsz, az első naptól kezdve vigyáznak rád a diákok, az első naptól kezdve helyiek a barátaid. Miért ajánlom mindenkinek, hogy kipróbálj a Homestay-t, vagy más önkéntes lehetőséget?

Lassan elindulok délre, és most kezdem el foglalni a jegyeket, szállásokat. Most tudatosult bennem, hogy négy hét eltelt és alig költöttem az utazásra félretett pénzemből. A pénz mindig mindenkinek érzékeny téma, nem akarunk sokat költeni, de szuper nyaralást szeretnénk. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Homestay-ben voltam/vagyok és vissza fogok ide jönni. Életem legkényelmetlenebb ágya, a “rosszabb, mint egy hostel”, negyven ember egy házban, DE a legkedvesebb emberek, akikkel valaha találkoztam, a legjobb alvás, a legfinomabb ételek, a legjobb bulik. Kicsit olyan, mint a második gimi, mintha kimaradt volna az életemből a kolesz életérzés, ezért most bepótoltam. Nem bánom, egy percet sem abból az időből, amit itt töltöttem. Pár hete mikor küldtem egy képet a szállásról az otthoniaknak, a visszajelzések elég negatívak voltak. Én azt mondanám, a jég hátán is megélek. Azt gondoltam, amit az otthoniak, de reméltem, hogy a környezeten túlteszem magam, mert olyan élmények fognak érni, hogy nem fog érdekelni, milyen a szoba, milyen az ágy. Teljes mértékben állíthatom, hogy így is lett. Az egész eddigi élmény összességében pozitív. A turista “negyedben” sétáló pénztárcának néznek, de itt a külvárosban csak rám mosolyognak és random emberek mondják az utcán, hogy gyönyörű vagyok. A diákok mind segítőkészek, nagyon hálásak az angol órákért és vigyázni akarnak ránk. Eljöttem a kávézóba, hogy lefoglaljam a jövőheti utazásomhoz a jegyeket, szállást, és néhány diák itt volt a kávézóban. Elkezdtek telefonálgatni, végül azt mondták holnap lefoglalják nekem a legjobb áron az utazást. Nagyon kedvesek, önzetlenek. Ma részt vettünk egy városnéző túrán, egy diáklány vitt el engem és a másik tanárt a francia negyedbe. A Metropole szállodába is bementünk, és körbe lehetett sétálni. Mindenki mosolygot ránk, nagyon sok szeretet árad ezekből az emberekből. Szegények, de boldogok. Én nem vagyok szegény, se gazdag, de mégis keresem a boldogságom. Jó helyet választottam arra, hogy elgondolkozzak, mi a fontos az életemben. Abban biztos vagyok, hogy kedvesnek kell lenni, és pozitív energiát sugározni mások felé. Segíteni kell azokat, akik bajban vannak, vagy tanácsot adni nekik, ha elvesztek az életben. Nem gondolom, hogy ezt nekem kellene megtenni, mert annyi élettapasztalatom nincs. De szeretnék én is pozitív nyomot hagyni másokban, ha hagyhatok valamit a világra, az legyen az, hogy valakihez kedves voltam, valakin segítettem. Néhány hónapja egy buliban találtam egy pénztárcát, az egyik utazóé volt, akivel buliztam. Két hónappal később írt nekem egy levelet, hogy nagyon hálás, mindene a pénztárcában volt, ha az életemben bármire szükségem lesz, szóljak neki. Ezekért a pillanatokért érdemes élnem, azért, hogy tudjam, én is tehetek valamit másokért. Szeretnék én is jobb ember lenni, és ha családom lesz, szeretném, hogy a gyerekeim is jó emberek legyenek. Nem csak azért maradtam a Homestay-ben, mert rengeteget spóroltam, hanem azért, mert családom lett itt, emberek, akik teljes mértékben vigyáztak rám az elmúlt hetek alatt. Ha valaki szeretne úgy utazni, hogy a lehető legkevesebb pénzt költse, plusz a lehető legnagyobb élményt kapja, akkor a Workaway Vietnám oldalt mindenképpen meg kell nézze. A Homestay-ben nagyon kedves vietnámi egyetemistákat kell tanítani, akik mindezért nagyon hálásak.

A kiadásaim az elmúlt hetekben nagyjából ebből álltak:

kávé(k) 25.000 VND (299HUF); buli(k) 300.000 VND (sörök+1-2 lufi) (3592HUF); ebéd/vacsi néhányszor kint 40.000 VND (479HUF); Hoa Binh 2 napos kirándulás 700.000VND (8382HUF)